Hihi

Hihi.
Remeltem, hogy lesznek bolondok, akik ellatogatnak errefele.
Persze ehhez eleg bolondnak kell lenni.
Lettek.
Itt a legujabb, ket honapos utazas-tapasztalas.

http://ufoinasia.blogspot.com/

Csak hogy tudjuk ertekelni, ami otthon van. :)

Kirgizisztan

Megerkeztem Kirgizisztanbol. Ha roviden akarom osszefoglalni a velemenyemet az orszagrol, azt kell mondanom a vilag harom leglelegzetelalitobb orszagjaban biztos benne van, es tokeletes lenne, a kirgizek nelkul. Szerencsere azonban eleg kicsi az egy nemgyzetkilometerre eso emberek szama, igy el lehet kerulni oket. (Kirgizisztan kicsit nagyobb mint Magyarorszag es Ausztria egyuttveve, de osszesen otmillio a nepessege. Bar szerintem az atsunnyogo Kinaniakat nem szamoltak…)

De meg igy is meg vagyok rola gyozodve, vissza fogok hamarosan menni Kirgizisztanba, mert a leggyonyorubb helyeken csak atszaguldottunk kocsival, hiszen mindig a trening es a magas hegyek voltak a cel. Na jo, azert a szaguldas kisse enyhe tulzas volt a reszemrol, az ido nagy reszeben a 30 km/oras sebesseg mar csucsnak szamitott, ha otvennel sikerult menni, mar ugy ereztem, szaguldunk. Ez azert szep teljesitmeny, mert tobb mint 3100 km-ert tettunk meg 3 het alatt…

Igazabol kutya nehez leirni a Kirgiz elmenyeimet, mert ha idorendben leirok mindent, ami tortent, soha nem lesz vege ennek a bejegyzesnek. Igy inkabb temakorok kore csoportositom oket.

Kozlekedes
Szoval, bejartuk Kirgizisztant keresztbe-kasba, de tenyleg, a Kinai, a Tadzsik, a Kazah es az Uzbeg hatarovezetnel is voltunk. Mindezt egy nalam kicsit idosebb Nivaval. A kocsivalasztas jonak bizonyult (nem mintha lett volna valasztasi lehetoseg, ez a kocsi volt), ha egyszer azsiaba koltozom es veszek egy kocsit csak Niva lesz, mert ugyan mindig elromlik, de mindig meg lehet szerelni. Csak egy kalapacs kell hozza.

Es mindenhol elmegy. Ez a ket tulajdonsaga teszi ot nelkulonozhetetlenne. Ugyanis Kirgizisztanban a Bishkek-Osh ut kivetelevel csak nehezen talalhato aszfaltut, (azt is a Kinaiak epitettek, illetve epitik ki a hatarig), igy tobb mint 1500 km-ert tettunk meg fold, kavics vagy semmilyen uton. (Oregapam, a Lenin csucs fele merre?)Ami vicces, az elso 100 km-en, meg ha az embernek nem kell atszellnie legalabb negy 3000 meter feletti hagot. A kocsi javithatosaga tovabbi kiemelt szerepet kap, amikor 3 napon keresztul maximum nehany jurtaval es jurtalakosokkal lehet talalkozni.
Persze a Nivanak van nehany kisebb hatranya is. Itt most nem a legkondi hianyara gondolok, hanem arra, amikor 30 fokban be kell kapcsolni a futest, hogy huljon a motor.

No de egy szoval sem panaszkodok. A helyiek tobbsege ugyanis jobb esetben loval, de inkabb szamarhaton jar. Egyebkent meg gyalog. Hozzateszem, neha a szamar gyorsabb volt, mint mi…
Kulon elmeny volt, hogy kazah rendszammal rendelkeztunk. Igy ugyanis minden rendor megallitott minket. (Annak ellenere, hogy mi voltunk az egyetlenek, akik az osszes kozlekedesi szabalyt betartottuk.) A harmadik rendor utan, (minden rendor 10-20 dollart jelentett, csak azert, mert nem kirgizek voltunk es a tobbiek feltek a rendoroktol. Valoszinuleg en is feltem volna, ha mar egy parszor megszivattak volna.) meguntam a dolgot, es a negyediknel en is kiszalltam az autobol, kis jegyzetfuzettel es tollal a kezemben, szeles mosollyal az arcomon es kovettem a sofort. A rendor a szokasos mutassa az osszes papirjat, honnan jonnek merre mennek kerdesek utan mar kerte volna a penzt, amikor latvanyosan elovettem a tollam, benyogtem, hogy ujsagiro vagyok es Kirgizisztanrol irok. Szerencsere a baratom nem jott zavarba, hanem helyeselt es kiegeszitette meg az ujsagiro sztorinkat ket mondattal, mire a rendor lathatoan iszonyatosan megillyedve kellemes utat kivant nekunk es elrohant. Ez a modszer a tovabbiakban annyira bevalt, hogy egy fillert sem kellett fizetnunk tobbet. Sot. Volt olyan, hogy rendori kiserettel erkeztunk egy varosba, mert az egy kicsit lerobbant Nivankhoz alkatreszt kellett venni, es a rendorok ugy gondoltak, kotelesseguk megmutatni az alkatreszes negyedet, megvarni, amig kicsereljuk, sot meg ebedelni is meghivni a hazukba. No, ez utobbit mar nem fogadtuk el, kezdet kisse lelkiismeretfurdalasunk lenni…

Kirgiz taj

Hat, aki tudja nelkulozni az oceant, ugyanakkor szereti a szep kornyezetet, annak Kirgizisztan a tuti hely. Az orszag 95%-at ugy lehet jellemezni, mint lelegzetellallitoan gyonyoru, leirhatatlanul szep, illetve vau. A gyonyoru vegtelen zold dimbes-dombos mezoktol kezdve, a kisebb es oriasi orokke havas hegycsucsokon keresztul, a rohano hegyi patakokon es kristalytiszta (es jeghideg) hegyi tavakon at minden megtalalhato. Minden szinben. Rettentoen sajnalom, hogy az osszes tajkepem a kocsibol keszult, mert mindig siettunk es nem volt idonk megallni, es most hiaba mondjatok, hogy 20 km\oras sebesseg mellett nem nagy nehezseg fenykepet kesziteni, de elarulom nektek, igenis nagy, mert a zotykolodes miatt nem lehet egy egyenes kepet sem kesziteni. Szoval amikor legkozelebb megyek, csak biciklivel fogok menni, ami persze nem kis vallalkozas, viszont van ideje az embernek fenykepezni, amig tolja a biciklit.

Kirgiz emberek
Hat, roluk az elso ket es fel hetben egesz jo velemennyel voltam, legfokepp azert, mert nem talalkoztam veluk (leszamitva a rendoroket), akikkel meg igen, ok jurtalakok voltak, es vegtelenul kedvesek. Nem egy helyre invitaltak be bennunket, valoszinuleg azert, mert olyan helyekre sikerult eljutnunk, ahova kulfoldiek, sot a kirgizek sem igazan mennek, mert messze van es ut is alig vezet oda, es mi is csak eltevedtunk. Es jurtaban enni a friss kenyeret kefirrel es frissen fejt kumisszal nagy elmeny. Foleg ha elotte ket hetig rizsen es tesztan eltel. A talalasi mod is nagyon erdekes volt, minket leultettek a fohelyre, az ajtoval szemben (termeszetesen a foldre, hiszen semmilyen berendezesi targy nincs, csak szonyegek), kicsereltek az ‘asztalteritot’ az unnepire, es mindent elenktettek, ami otthon volt. Altalaban a lapos kenyer mellett volt olajban sutott fankszeru kenyer is, ezt a leheto legjobban szetszortak az asztalnak hasznalt teriton, szerintem azert, hogy minel tobbnek latszodjon. Osszessegeben hihetetlen meghato volt, ahogy igyekeztek ezek az emberek mindenuket a vendeg szamara bocsatani. Es hozzateszem, minden fenomenalisan izletes volt.
A varosokban azonban az emberek mar teljesen masok voltak. Delen a kisebb helyeken kifejezetten rosszul ereztem magam nehany ferfipillantas miatt, amiert nem viselkedtem veluk szemben mint urakkal. Eszakon pedig, a legfobb turistas helyeken (Issyk-Kul, a vilag masodik legmagasabban fekvo hajozhato tava, 4000-es csucsokkal korbeveve; iszonyatosan sos, iszonyatosan hideg, es foszezonban iszonyatos mennyisegu kazah jon ide nyaralni.) az embereket semi mas nem erdekli, csak a penz. Dragabb ott lenni, mint a Balatonnal, a szolgaltatas persze sokszor pocsek, es barmilyen kerdesedre az a valasz, hogyha majd az ugyfelem leszel (ergo fizetsz egy rakas penzt), akkor majd elmondom. A kiepitett Turista Informacios Irodakban termeszetesen angolul nem beszelnek es a legegyszerubb kerdesekre sem tudjak a valaszt. A harom nap alatt, amit itt toltottunk, es probaltunk informaciot szerezni a kornyekbeli hegyekrol, sikerult teljesen leirnom magamban a kirgizeket. Sajnalom. Pedig jol indultak.

Hegymaszas
A fo ok, hogy Kirgizisztanba mentunk az edzes volt. Ez teljesen jol sikerult, azzal egyutt, hogy egy kicsit tobbet utaztunk a rossz utak miatt, es hogy minden egyes delutan esett a ho a hegyekben, barhol is voltunk. Emiatt persze reszben nem az elore eltervezett csucsokat masztuk meg, viszont a hideghez es a kemeny korulmenyekhez jobban hozzaszoktam.
Eloszor a Bishkek melletti hegyekben voltunk 10 napra, az Ala-Archa volgyben. Itt egy egesz jo kis kunyhoban laktunk. Meg gaztuzhely is volt. Mukodott is. A fenenek cipeltunk fel 10 gaztartalyt. (Egyebkent a kunyho a tabori konyha volt...)

Gyonyoru kornyezetben.

A vecehez egy kisebb hegyet meg kellett ugyan maszni (10 perc - az ember ketszer meggondolja, tenyleg annyira kell-e), es szerintem nagyobb eletveszely volt budin ulni, mint sziklat maszni, de egy igazi hegymaszo, ugye...

A sok edzes es konnyebb de 4000 feletti hegycsucsok utan

megmasztunk egy befagyott vizesest,

majd eletem eddigi legnehezebb es leghosszabb sziklafalat. A fiuk a vegere egeszen jol megtanultak a magyar karomkodasokat is...
A Pamirban a Lenin csucs alaptaboraban vertuk fel a satrunkat. Mivel szezon elott erkeztunk, rajtunk kivul senki sem volt ott, az allatokon kivul persze. A hegyi mormotakat imadtam, am amikor egyik reggel a sator elott pakolgatas kozben egy egesz farkascsorda vonyitott tolunk nem messze, mar nem voltam annyira lelkes. A sok ho es lavinaveszely miatt el sem indultunk a Lenin csucs fele, helyette a korulotte levo 5000-esekre ballagtunk fel.
A Pamir utan az Issyk-Kul meletti hegyekben szerettunk volna maszni, de sem az ido, sem a helyiek nem engedtek. Igy visszajottunk Almatyba es most itt folyik tovabb a trening – meg ket napig. Utana egy hetig nyaralas. :)

Osszefoglalva, neha erosen elgondolkodtam, hogy vajon hany masik ember kel minden nap 4 es 6 kozott jol megerdemelt vakaciojan. Egy honap ota eloszor ma addig alhattam, amig akartam – delutan egykor ebredtem fel. :) Az ut alatt tobbszor felemlegettem, hogy tulajdonkeppen miert is nem Thaifoldre mentem, ahol biztos, hogy melegebb van minusz 10 foknal, de csak nektek elarulom, semmiert nem cserelnem el ezt az egy honapot…