2008. június 30., hétfő

Tuzoltas kazakh modra

Mar megint hihettelen eletveszelynek voltunk kiteve. :) Kigyulladt a konyha az irodaepulet alagsoraban, igy tuzriadot rendeltek el. Na, ez azert egy kicsit tulzas, a szintunknek levo ornek az egyik munkatarsam szolt, hogy iszonyu nagy fust van kinn, eg a haz, nem kene kiterelni az embereket? Az or megkerdezte milyen fust, majd kinezett az ablakon, es elkialtotta magat, hogy tuz van, mindenki kefele. Persze oroszul, amibol en egy kukott nem ertettem.

Az emberek vermersekletuknek megfeleloen siettek vagy nem siettek kifele, valaki a laptopjat kapta fel, egyesek az edzocuccukat. :)

A tuzoltas is olyan igazi kazakh modra ment, az emberek elkezdtek ket vodorrel locsolni az ablakbol a tuzet. Mire megerkeztek a tuzoltok, mar majdnem el is oltottak.

Bar allitolag ez itt igy szokas, a multkor a fonokom lakasaval szembeni epulet gyulladt ki, azt is eloltotta a lelkes lakonep mire a tuzoltosag fel ora mulva kivonult...

Hat, ezt is tuleltuk, most nezegetjuk egymas fenykepeit. :)

2008. június 17., kedd

Mozgas

Sziasztok!

Mar jo ideje nem irtam, de itt hihetetlen sebesseggel telik az ido es szaguldanak az esemenyek, alig birom kapkodni a fejem jobbrol balra, meg vissza. Peldaul a mai nappal elertem, hogy mar porszivom is van a lakasomhoz (juhe, tudok takaritani) - csak hat hetembe tellett, igaz, mar vagy harom hete megkaptam a vasalodeszkat, ami azota a nappali kozepen van. Igy egesz otthonossa valt a lakasom, olyan, mintha lenne benne butor. :) Ha a szarado ruhakat is kiteszem, teljesen baratsagos lesz, elobb-utobb meg a falakat is befestem csikosra...

Na de most a mozgasrol akartam nektek irni, mert az itt az egyik kedvenc temam. Amikor megerkeztem, az elso ket hetben az alabbi megallapitasokat tettem:
- Ilyen piszkos levegoju varosban kizart dolog, hogy barmilyen erolteto sportot csinaljak, kivaltkepp futni nem fogok.
- Ahhoz, hogy lovagolni megtanuljak, ki kell menni a hegyekbe, ezt meg igazan csak kocsival lehet - megse tanulok meg lovagolni...
- A legjobb lesz, ha befizetek valami konditerembe, es eljarok oda hetente parszor.

Ehhez kepest most
- Hetente ketszer futok a varosban,
- Hetvegen lovagolni jarok a hegyekbe,
- A konditermeket messze elkerulom.


Konditerem.

Szoval az ugy tortnet, hogy lemondva a futasrol meg lovaglasrol elkezdtem konditerem utan kajtatni. A varttal ellentetben ez nem bizonyult konnyunek. Eloszor is, nincs sok. Masodszor is, mind kifizethetetlenul draga. Mondjuk nagyon popecek. Az elso erdekesseg, amivel szembesultem, hogy itt nincs sem napi, sem havijegy. Eves berlet van, es kesz. 5000 dollalert. A legolcsobb, amit talaltam, az 3000 dollar volt. (Allitolag azert ilyen draga, mert ilyen magasak a berleti dijak.) Osztottam, szoroztam, de barmilyen alacsony dollar arfolyammal szamoltam is, egyszeruen nem birtam magam ravenni, hogy ehezzek a kondiberletem miatt. Nem is ertettem, hogy ki az, aki megvesz ennyiert egy berletet, amig a hazinenim, akinek eddig nem volt penze arra, hogy vegyen egy porszivot, elmeselte, hogy neki ez az alma, es arra rakosgatja felre a penzet, hogy az egyik legluxusabb konditerembe vegyen egy berletet. Es orult nagyra nyilt a szeme, hogy nekem ez nem tartozik leghobb vagyaim koze.

Szoval mar eppen ott jartam, hogy az osszmozgasom a lakasom es az iroda kozotti reggeli es esti seta lesz (tegyuk hozza, 20 perc oda, es 20 perc es legalabb 100 m szintemelkedes vissza, egesz jo kis sport ez is...), amikor az iroda melleti haz alagsoraban megtalaltam almaim aerobik klubjat: egy pici terem, heti harom edzes este 8-tol, havi berlet, es kifizetheto aron! Annak kulon orultem, hogy mindig ugyanaz a csapat, 8 no, meg az edzo, aki regebben allitolag valami hiresebb edzo volt errefele. Ami belefer a kepbe, mert ha ne adj isten kihagyok egy alkalmat, kovetkezo edzesen biztos olyan fejmosast kapok, hogy mit gondolok en, hogy csinalhatok ilyet irgum-burgum, soha legkozelebb. Egyebkent egy imadnavalo csaj, meg az egesz csapat, nagyon kedvesek, kulon figyelnek ram, hogy mindig ertsem, mit kell csinalni. Masreszrol ezek az edzesek teljesen ketto az egyben, abban az ertelemben, hogy az orosz nyelvtudasom itt fejlodik a legjobban, a szamokat 1-tol 16-ig oda-vissza, ha almombol felebresztenek is tudom. :)

Azert vannak erdekessegek itt. Az ora mindig ugy nez ki, hogy fel orat ugralunk, fel orat erositunk. Az ugralas alatt 5 percenkent megallunk, es ossznepi vizivas van, amit nem lehet kihagyni. Az ember ugralas alatt, foleg ha 1 liter vizet kozben megiszik, megizzad persze. Ezek utan a lanyok polot cserelnek, mert ugy komfortosabb, es a tovabbi izzadast megelozendoen kis papirtorlokkel torolgetik magukat. Ami persze eleg vices volt az elso alkalmakkor, csak akkor kezdtem magam kicsit kellemetlenul erezni, amikor nagy szemmel meredtek ram, hogy en nem csinalom ugyanezt, es alapvetoen jol erzem magam az izzadt polomban. Es hat igen, be kell vallanom, beadtam a derekamat, most mar en is torolgetem magam az apro papirtorlokkel, bar polot meg nem cserelek…


Lovaglas

A kovetkezo, sport, ami bejott a kepbe, az a lovaglas. Mert hat az ember, ha mar kozep azsiaban jar, el kell mennie egy lovas turara (termeszetesen szoren ulve meg a lovat, mint ahogy Krisztatol megtanultam), de ahhoz eloszor megis illik megtanulni lovagolni. Elvileg ezt a belvarosban is lehet, de egy akkora lovaster all rendelkezesre, hogy tyuklepesben 10 mp alatt korbe lehet setalni, meg en a hegyekbe akartam menni. Szoval irtam a helyi lovas szovetsegnek, akiktol megkaptam egy lovasklub edzojenek a nevet es telefonszamat. Felhivtam, es mondtam neki, hogy szeretnem minden hetvegemet a klubban tolteni es lovagolni tanulni. Mondta, hogy hat ezt nem lehet, kimehetek a klubba, amit tomegkozlekedessel nem lehet elerni, mert a hegyekben van, amerre busz mar nem jar, es csak hetkoznap, vagy esetleg szombaton vannak. Aztan beszelgettunk meg egy kicsit, kiderult, hogy tolem 5 percre laknak, es felajanlotta, hogy kivisznek szombaton kocsival.
Igy kezdodott a baratsagunk Elenaval meg a ferjevel, Oleggel. Eloszor nagyon ketkedoen fogadtak, de hamar osszemelegedtunk, Oleg tanit engem lovagolni egy akkora angol paripan, amekkorat meg eletemben nem lattam. En meg egesz nap kinn vagyok a jo levegon, segitek apolni a lovakat meg repaval etetem oket. Jo moka. A lovaglotudasom is egesz jol halad, bar a belso combizmaimnak meg van hova fejlodnie, egy ora edzes utan mindig ugy erzem, nem tartanak meg a labaim a foldon… A loval is egeszen osszebaratkoztunk, mar neha hallgat ram, es nem a maga feje utan megy. Persze Oleg tud mindig inspiralni a fejlodesre, azt mondta, ha mar mindent jol tudok, megyunk a hegyekbe loval, meg hogy ne izguljak, ugyis minden kezdo leesik a lorol, en is le fogok, higyjem el, de ez nem baj…
Minden alaklommal tortenik valami erdekes esemeny is, a multkor az orszagos ugratoverseny volt, es mint a csapat oszlopos tagja irto fontos feladatot is kaptam: en voltam az egyik idomero. :)


Hegymaszo edzes

Hat ez meg valahogy ugy kezdodott, hogy mondtam a cegnel dolgozo Everest maszoknak, hogy menni akarok Kan Tengri-t maszni, mire kirohogtek. Mondtam, hogy tenylleg menni akarok, erre megint kirohogtek. Erre en mergesen neztem rajuk, igy azt mondtak, akkor edzenem kell, elvisznek az itteni maszoklubba, bemutatnak az embereknek, akikkel edzhetek.
Az itteni maszoklub a katonasag resze – legalabbis a neveben benne van, hogy a kazah koztarsasag maszoklubja, es az itteni katonasagi edzotermet hasznaljak. Az edzoterem tulajdonkeppen egy teljes katonasagi komplexum, focipalyaval, futopalyaval, es kinti meg benti edzoresszel. A kinti edzoresz ugy nez ki, mint ha sok szonyegporolo vasat allitottak volna fel egymas melle, a benti sem sokkal kulonb, szerintem 30 eve nem nyultak hozza, nem fejlesztettek es nem takaritottak. Cserebe viszont igazi edzes feeling-je van az embernek: nagy drabar allatok (a katonak, a karatesok es a sulyemelok is ide jarnak edzeni) izzadtsagszaga uszik a levegoben, es (fel)meztelen pasik rohangalnak a kozos zuhanyzo es a fal nelkuli oltozo kozott. Persze mi most kinn edzunk, tehat nem sok eselyem van latni a puceran szaladgalo ferfiakat, majd telen…
Az edzes maga nagy moka. Egy orat futunk, fel az itteni kisebb hegyre meg vissza, eloszor egy patak partjan, utana meredeken fel a hegytetore. Elso alkalommal, (amikor kikoptem a tudomet mire visszaertunk a futasbol, de azert rettento buszke voltam magamra, hogy vegig tudtam csinalni,), szoval elso alkalommal, amikor futas utan kozoltek velem, hogy akkor ez volt a bemelegites, most johet az edzes, azt hittem viccelnek. Jelentem, nem, nem vicceltek. Tenyleg a futas volt a bemelegites... Utana jott az egy oras edzes, ami nyusziugrastol elkezdve fekvotamaszon keresztul mindenfele gyakorlatot tartalmaz. Ez utan a bizonyos elso alkalom utan (a tobbiek ugrabugralva koszontek el egymastol) en negykezlab masztam haza. Meg az a szerencse, hogy az edzoterem pont 200 meterre van a lakasomtol, igaz ehhez meg kell masznom egy haztetot, de ugye az mar semmiseg egy ilyen edzes utan. Az elso alkalom utan egesz ejszaka nem tudtam aludni annyira fajt mindenem, rajottem, hogy egy hulye vagyok, hogy tonkreteszem magam ilyesmivel, es egyebkent sem akarok en hegyet maszni, senki ra nem tudna venni, hogy a kovetkeore is elmenjek.
Aztan valahogy megis en voltam az elso, aki csutortok este megerkezett az edzesre...
A csapat egyebkent nagyon jo, osszesen kb 30 ember, ebbol 20-an szoktunk ott lenni. Az edzoink a legnagyobb itteni hagymaszok, (Denis Urubko) most jottek vissza egy sikeres Makalu expediciorol. Ugy kepzeljetek el, mintha Eross Zsolt meg Mecs Laci tartana otthon hetente ketszer edzest a lelkes ifjusagnak, teljesen ingyen es bermentve. Hetvegenkent meg hagymaszas vagy sziklamaszas van, van a klubbnak a hegyekben egy kiszuperalt katonasagi vagonja, ahol lehet aludni, de errol majd legkozelebb.
Azert itt is vannak anomaliak, peldaul a srac, aki elvitt a maszoklubba nem jar velunk a hegyekbe meg edzeni sem, mert a maszocsapat vezetojevel par eve rettentoen osszevesztek. Allitolag valami no volt a dologban, bar azert Vologya bevallotta, hogy inkabb a ket dudas egy csardaban nem fer meg szituacio allt fenn, mert hat mindketten vezetni akartak a hegyen, azt meg ugye nem lehet. Persze ilyet mi is lattunk mar. :)
Masik erdekes dolog, hogy itt csak arra a hegyre mehetsz veluk, amelyikre ok engednek. Ez nyilvan a hegy nehezsegetol fugg, meg az ember eronletetol. Azert vannak szabalyok, az 1 a-tol 6 b-ig kategorizalt csucsok kozul akkor mehetsz mindig az eggyel nehezebbre, ha legalabb ket eggyel konnyebbet megmasztal mar. Az osszes maszasrol naplot vezetnek, es mindenkinek van egy szemelyi kartyaja, amire pecsetet kap egy csucs megmaszasa utan. Mondtam is, hogy nagyszeru, en mar megmasztam egy par csucsot, nem kezdenem a legalso kategoriaval, bar szivesen megyek oda is kirandulni. Erre feleltek, hogy nagyszeru, akkor mutassam a pecsetet. En meg butan neztem rajuk, mondtam, nalunk ez nem szokas. Mondtak, nincs pecset, akkor elorol kell kezdenem. Mondtam, van fenykep rola. Mondtak, nem eleg, pecset kell. Es akkor ebben maradtunk. Most gyujtom a pecseteket. :)
Ami persze igy utolag nem rossz, mert a legkonnyebb, 1b-s csucs amin voltunk mult hetvegen is 4000 m magas volt, egy olyan tormeleklejtot kereszteztunk, hogy ihaj, es az utolso 100 meter tenyleges sziklamaszas volt... No de ez mar egy masik tortenet.

Osszefoglalva, nem unatkozom. :) A heti harom aerobik es ket hegymaszo edzes utan a hetvegen most mar dontenem kell a hegymaszas, a lovaglas es a biciklizes kozott, ami nem konnyu... Persze azt is hozza kell tennem, hogy eddig soha nem jott ossze a heti hat nap edzes, mert mindig becsuszik valami ossznepi buli vagy sorozes, vagy egyszeruen csak a munka esetleg a 37 fok, amiben az embernek valahogy nincs kedve futni. Viszont az aerobik orak, amik ket honapja meg kemeny edzeseknek tuntek mara mar delutani matinekke avanzslodtak, igy jovo honapban lehet, hogy balettra valtom oket. 8 eves koromban ugyanis megszakadt balettkarrierem a szuleim nem-kitartasa miatt. Puszi anya. :)

2008. június 3., kedd

Elso havi osszefoglalo

Hello.

Legutoljara ugy gondoltam, a mozgasrol fogok irni, de az meg varhat egy kicsit. Sokkal fontosabb jon most, unneplendo alkalom van:
Pont ma van egy honapja, hogy megerkeztem Kazakhstanba.
Szoval ma este kotelezo ivas, ti ott, en itt. Sajnos borral nem koccintunk, mert az cseszett draga errefele (vagy nagyon rossz), szoval azt hiszem kenytelen leszek atterni a sorre. :)

No, de mi is tortent az elmult egy honapban.

Megerkezes.
- Jaj, de gyonyoruek a hegyek!
- Vasarnap munkanap? Hova kerultem?

1. het
- Nem akarok 2000 dollart fizetni egy apartamnert!
- Mindjart sirva fakadok, miert csak egy szam van a telefonomban? Es nem akarok megint tevet nezni...

2.het
- Ebben a varosban keptelenseg barmit is csinalni. Meg edzeni, mozogni sem lehet. Nincs ra lehetoseg. Haza akarok menni! Soha nem lesznek itt barataim! Bruhuhu.
- Meg a szokokutak sem mukodnek...

3. het
- Uram isten, ha tovabbra is ennyit edzek, vagy meghalok, vagy nekem lesz a vilagon a legfeszesebb fenekem.
- Uh, itt kilora lehet venni a palacsintat a boltokban!!!

4. het
- Husz telefonszam. Juhej! Csak lenne egy kicsivel tobb szabadidom...
- Ohhh, kakaot nem lehet kapni a palacsintahoz.
- Es meg a szokokutak is elkezdtek szokni. :)
- Azert - csak hallkan, de - valljuk be, ez tenyleg kozep-azsia.

Ehhez az utolso mondathoz egy kicsit tobbet is hozzafuznek.
Az ember ugyanis sokat tapasztal, amikor tavol jar, es kivancsi vagyok, ti hogyan kezelnetek azt a szituaciot, amiben reszem volt.

Szoval, pentek este szolt a nagyfonok (szarmazasat tekintve malaj), hogy nincs-e kedvem elmenni veluk egy etterembe (uzbeg konyhaval), egy ugyfelvacsorara. Nem az a szam, hogy elhivott- joparunkat hivott. Velunk tartott az egyik menedzser is (aki tavaly megmaszta az everestet, litvan), en meg persze, hogy mentem, jo ismerkedni uj emberekkel.
Aztan megjott az ugyfel is (indiai).
A kaja finom volt, csak nem uzbeg, volt egy tanceloadas is, ami aranyos volt, csak nem uzbeg. De azert jol ereztuk magunkat. En is, egeszen addig, amig az indiai leendo ugyfel egy kedves mozdulattal a combomra nem helyezte a kezet.
Teljesen lefagytam, mikozben az alabbi gondolatok futottak vegig az agyamon. (5 masodperc)
- Mit kepzel ez, felpofpofozom!
- Na de ehhez mit szolna a nagyfonok?
- Es egyebkent is, indiai, naluk sokkal termeszetesebb az erintes, mint nalunk.
- Na de pont a combomon?
- De ez inkabb a terdem.
- Ha nem veszi el azonnal a kezet, felpofozom.

Picit odebb huzodtam, es abban maradtam, megiscsak a kultura, amikor megint megfogta combocskamat, most mar a fenti gondolatmenet egy fokkal gyorsabban porgott vegig az agyamon, es a tovabbi gondolatokkal egeszult ki.
- Vajon ezert hivott el a nagyfonok?
- Vajon latjak?
- Vajon a tobbiek is ezt akarjak?
- Most allok fel es hagyok itt mindenkit.

Na, ekkor elvette a kezet, en meg meg odebb huzodtam, es hamarosan fel is alltunk az asztaltol, elkoszontunk. A litvan kollegam vitt haza. Elmeseltem neki mi tortent. O teljes mertekben megnyugtatott, hogy a, ez semmi, otole moszkvaban az egyik ferfi nagyfonok megkerdezte, esetleg vele toltene-e az estet. Es ekkor megnyugodtam, hogy igen, ez en szitum tenyleg jobb...

De valahogy megse hagyott nyugodni a dolog. Igy hetfon elmeseltem noverkemnek. Megint kiderult, hogy o kicsi vedoangyalom, ha kicsit tovabb reszletezem a temat, kedden mar kazakhstanba repult volna, hogy a falra kenje az indiait, addigra atragva magan a teljes szexszualis eroszakkal kapcsolatos torvenyi hatteren, csak hogy megfelelo levelet irhasson a ceg nemzetkozi jogi osztalyanak, a temaval kapcsolatban. Idaig nem jutottunk, viszont mondta, hagyjam ott az egesz bagazst, es menjek inkabb ausztraliaba utazni veluk - ez igy eleg csabito ajanlat...

Aztan elmondtam a fonokomnek is, akinek az elso reakcioja az volt, hogy nana, ha egy jokepu ausztral lett volna, azt nem vennem ennyire a szivemre, es legkozelebb nyugodtan tokon rughatom. Es egyebkent ez azsia... Az egyetlen problema, ha a nagyfonok ezt direkt csinalta. Azert nem volt egyaltalan ennyire morbid, mint amennyire most visszaolvasva hangzik, tulajdonkeppen sok szempontbol igaza volt, es meg vegig is rohogtem a kiseloadasat. Aztan este megiscsak felhivott, hogy masnap beszel a nagyfonokkel.

De masnap kora reggel en beszeltem a nagyfonokkel, aki tulajdonkeppen hangosan lefuttata az en gondolatmenetemet;
- Es miert nem toltad el a kezet?
- Es egyebkent is, indiai, naluk sokkal termeszetesebb az erintes, mint nalunk.
- Na de pont a combodon? Nem, ez tenyleg nem helyes viselkedes.
- Ketszer?
- Legkozelebb told el a kezet.
- Csak nem gondolod, hogy ezert hivtalak?!? Hiszen hivtam meg egy jopar embert.
- Hidd el, ez az ember jo ember.
- Fogok beszelni vele a temarol.

Aztan odament a fonokomhoz, es mondta, hogy nem ezert hivott el este.

En meg egyreszt megnyugodtam, masreszt egesz nap rosszul ereztem magam...

Ok, es itt jon a kerdes:
- Voltatok mar hasonli szituban?
- Mit csinaltatok volna a helyemben?

Na, dehat nem dolt ossze persze a vilag, egy kis terd feletti combfogdosastol meg nem veszti el az ember a szuzesseget, az viszont erdekes, a ruha mennyire gatolja az embert; ha a jo kis szakadt farmeromban lettem volna, biztos orrbanyomom. :)

Es termeszetesen maradok, hiszen ezer kaland var itt meg ram, bar noverem ajanlata csabito...

:) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :)