Elso havi osszefoglalo

Hello.

Legutoljara ugy gondoltam, a mozgasrol fogok irni, de az meg varhat egy kicsit. Sokkal fontosabb jon most, unneplendo alkalom van:
Pont ma van egy honapja, hogy megerkeztem Kazakhstanba.
Szoval ma este kotelezo ivas, ti ott, en itt. Sajnos borral nem koccintunk, mert az cseszett draga errefele (vagy nagyon rossz), szoval azt hiszem kenytelen leszek atterni a sorre. :)

No, de mi is tortent az elmult egy honapban.

Megerkezes.
- Jaj, de gyonyoruek a hegyek!
- Vasarnap munkanap? Hova kerultem?

1. het
- Nem akarok 2000 dollart fizetni egy apartamnert!
- Mindjart sirva fakadok, miert csak egy szam van a telefonomban? Es nem akarok megint tevet nezni...

2.het
- Ebben a varosban keptelenseg barmit is csinalni. Meg edzeni, mozogni sem lehet. Nincs ra lehetoseg. Haza akarok menni! Soha nem lesznek itt barataim! Bruhuhu.
- Meg a szokokutak sem mukodnek...

3. het
- Uram isten, ha tovabbra is ennyit edzek, vagy meghalok, vagy nekem lesz a vilagon a legfeszesebb fenekem.
- Uh, itt kilora lehet venni a palacsintat a boltokban!!!

4. het
- Husz telefonszam. Juhej! Csak lenne egy kicsivel tobb szabadidom...
- Ohhh, kakaot nem lehet kapni a palacsintahoz.
- Es meg a szokokutak is elkezdtek szokni. :)
- Azert - csak hallkan, de - valljuk be, ez tenyleg kozep-azsia.

Ehhez az utolso mondathoz egy kicsit tobbet is hozzafuznek.
Az ember ugyanis sokat tapasztal, amikor tavol jar, es kivancsi vagyok, ti hogyan kezelnetek azt a szituaciot, amiben reszem volt.

Szoval, pentek este szolt a nagyfonok (szarmazasat tekintve malaj), hogy nincs-e kedvem elmenni veluk egy etterembe (uzbeg konyhaval), egy ugyfelvacsorara. Nem az a szam, hogy elhivott- joparunkat hivott. Velunk tartott az egyik menedzser is (aki tavaly megmaszta az everestet, litvan), en meg persze, hogy mentem, jo ismerkedni uj emberekkel.
Aztan megjott az ugyfel is (indiai).
A kaja finom volt, csak nem uzbeg, volt egy tanceloadas is, ami aranyos volt, csak nem uzbeg. De azert jol ereztuk magunkat. En is, egeszen addig, amig az indiai leendo ugyfel egy kedves mozdulattal a combomra nem helyezte a kezet.
Teljesen lefagytam, mikozben az alabbi gondolatok futottak vegig az agyamon. (5 masodperc)
- Mit kepzel ez, felpofpofozom!
- Na de ehhez mit szolna a nagyfonok?
- Es egyebkent is, indiai, naluk sokkal termeszetesebb az erintes, mint nalunk.
- Na de pont a combomon?
- De ez inkabb a terdem.
- Ha nem veszi el azonnal a kezet, felpofozom.

Picit odebb huzodtam, es abban maradtam, megiscsak a kultura, amikor megint megfogta combocskamat, most mar a fenti gondolatmenet egy fokkal gyorsabban porgott vegig az agyamon, es a tovabbi gondolatokkal egeszult ki.
- Vajon ezert hivott el a nagyfonok?
- Vajon latjak?
- Vajon a tobbiek is ezt akarjak?
- Most allok fel es hagyok itt mindenkit.

Na, ekkor elvette a kezet, en meg meg odebb huzodtam, es hamarosan fel is alltunk az asztaltol, elkoszontunk. A litvan kollegam vitt haza. Elmeseltem neki mi tortent. O teljes mertekben megnyugtatott, hogy a, ez semmi, otole moszkvaban az egyik ferfi nagyfonok megkerdezte, esetleg vele toltene-e az estet. Es ekkor megnyugodtam, hogy igen, ez en szitum tenyleg jobb...

De valahogy megse hagyott nyugodni a dolog. Igy hetfon elmeseltem noverkemnek. Megint kiderult, hogy o kicsi vedoangyalom, ha kicsit tovabb reszletezem a temat, kedden mar kazakhstanba repult volna, hogy a falra kenje az indiait, addigra atragva magan a teljes szexszualis eroszakkal kapcsolatos torvenyi hatteren, csak hogy megfelelo levelet irhasson a ceg nemzetkozi jogi osztalyanak, a temaval kapcsolatban. Idaig nem jutottunk, viszont mondta, hagyjam ott az egesz bagazst, es menjek inkabb ausztraliaba utazni veluk - ez igy eleg csabito ajanlat...

Aztan elmondtam a fonokomnek is, akinek az elso reakcioja az volt, hogy nana, ha egy jokepu ausztral lett volna, azt nem vennem ennyire a szivemre, es legkozelebb nyugodtan tokon rughatom. Es egyebkent ez azsia... Az egyetlen problema, ha a nagyfonok ezt direkt csinalta. Azert nem volt egyaltalan ennyire morbid, mint amennyire most visszaolvasva hangzik, tulajdonkeppen sok szempontbol igaza volt, es meg vegig is rohogtem a kiseloadasat. Aztan este megiscsak felhivott, hogy masnap beszel a nagyfonokkel.

De masnap kora reggel en beszeltem a nagyfonokkel, aki tulajdonkeppen hangosan lefuttata az en gondolatmenetemet;
- Es miert nem toltad el a kezet?
- Es egyebkent is, indiai, naluk sokkal termeszetesebb az erintes, mint nalunk.
- Na de pont a combodon? Nem, ez tenyleg nem helyes viselkedes.
- Ketszer?
- Legkozelebb told el a kezet.
- Csak nem gondolod, hogy ezert hivtalak?!? Hiszen hivtam meg egy jopar embert.
- Hidd el, ez az ember jo ember.
- Fogok beszelni vele a temarol.

Aztan odament a fonokomhoz, es mondta, hogy nem ezert hivott el este.

En meg egyreszt megnyugodtam, masreszt egesz nap rosszul ereztem magam...

Ok, es itt jon a kerdes:
- Voltatok mar hasonli szituban?
- Mit csinaltatok volna a helyemben?

Na, dehat nem dolt ossze persze a vilag, egy kis terd feletti combfogdosastol meg nem veszti el az ember a szuzesseget, az viszont erdekes, a ruha mennyire gatolja az embert; ha a jo kis szakadt farmeromban lettem volna, biztos orrbanyomom. :)

Es termeszetesen maradok, hiszen ezer kaland var itt meg ram, bar noverem ajanlata csabito...

:) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :)