Eloszor is, meg soha nem voltam ennyire kozel hozza. Azt hiszem. De Magyarorszaghoz kepest sokkal kozelebb van.
Masreszrol egy csomo ismerosom van most kinn, es hivtak. Eloszor is Olga, Magyarorszagrol, akivel meg egyutt kezdtuk az egyetemet, de aztan o valahogy jobban csinalta, es kapott kinn osztondijat, igy parhuzamosan vegzett ket egyetemet, es mar hat eve el kinn. Aztan Adrien, Ausztraliabol, akivel Laoszban utaztam harom hetet. Es vegul John meg Pete, Amerikabol, akik egy eve dolgoznak ott, ugyancsak a Deloitte-nal, es akik eljottek Almaty-ba masfel honapja, hogy treninget tartsanak nekunk.
Vegul pedig elment Agi, en meg egyedul ereztem magam, es rajottem mennyire hianyoznak a barataim meg a nagy bulik. Es csak hogy szuksegem van egy kis kornyezetvaltozasra.
Es akkor hirtelen felindulasbol megvettem a repjegyet Japanba.
Mivel ez megiscsak egy Kazahsztanrol szolo blog, nem fogok a tipikus - turistas Japanrol irni. Meg sem emlitem Tokyo meg Kyoto nevezetessegeit (szornyen nehez, mert nagyszeru heleyek es gyonyoru kepeim vannak, de en ellenallok), hanem osszehasonlito elemzest vegzek Japan es Kazahsztan kozott az alabbi temakorokben:
- kozlekedes
- szorakozasi lehetosegek
- furdok
- WC
Kezdjuk a kozlekedessel. Azon belul is a repulessel. Szoul-on keresztul mentem, Szoul-ig a kazah, onnan egy japan legitarsasaggal. A kazah repulo egy tulzsufolt, lerobbant gep volt, visszafele nem mukodott a fulhallgatom, az elvileg angol nyelven is leadott filmeket csak es kizarolag oroszul lehetett meghallgatni (szerencsere nem mukodott a fulhallgatom), az ulest nem lehetett hatrahajtani, vagyis csak egyszer, onnan kezdve elore nem lehetett hajtani. Mivel a gepem hajnal fel 3-kor indult, ezert odafele ezek a problemak nem igazan zavartak, mert hulla voltam, meg szerencses, mert a gep tenyleg fullra tele volt, de en az utolso sorban ultem, es a mellettem levo ket ules ures volt. Ugyhogy egesz jol tudtam volna aludni, ha nem egy egesz futballcsapattal utazom, akik szuksegesnek ereztek vegiginni es vegigbulizni az egesz, 6 es fel oras repuloutat.
Az atszallasra csak masfel oram volt, amit igen szuknek gondoltar eredetileg, leven, hogy Almaty-ban nem tudtak ideadni a beszallokartyamat a masodik gepre. Igy halalos izgalomban rohangaltam fel es ala a repteren, hogy meggyozzek mindenkit, hogy en nem akarok a terminal teruletet elhagyni, csak egy beszallokartyat adjanak. A koreaiak nagyon kedvesen es ertetlenul neztek ram, mondtak, faradjak a beszallokapuhoz. Mondtam, de nincs beszallokartyam. Mondtak, 104-es kapu. DE NINCS BESZALLOKARTYAM!!! Es ok meg mindig vegtelen turelemmel mondtak, menjek a beszallokapuhoz, ott majd adnak. Ja, hogy itt ilyen egyszeru??? A beszallokapunal kedvesen fogadtak, - "ah, Miss Varga, mar vartuk, sajnos mar masodosztalyon nincs hely, ezert ha nem gond elso osztalyon fog utazni. Ellenorizzuk a csomagjat, hogy biztosan attettek-e a gepre. Kerem addig foglaljon helyet." Oh, ez itt mar a menyorszag?
A ketemeletes gep felso emeleten utaztam, osszesen 20 hely volt es ket legiutas-kisero, es az ulesen tobb gomb volt, mint amit a rovid 1,5 oras repulout alatt ki tudtam probalni...
Tokyo nagyon nagy. Ezt egyszeruen nem tudom szemleletesebben eloadni. Imadtam azt a varost, 15 millio emberrel, es csak egyetlen egyszer remultem meg: amikor egy felhokarcolo 50. emeleterol korulneztem, tiszta ido volt, es semerre nem lehetett latni a varos szelet. Olyan volt, mintha az egesz foldon egy nagy varos lenne. Na, az kiserteties volt. Ugyanakkor Tokyo levegoje sokkal tisztabb, mint Almaty-e. Nagyon keves auto van, mert egyreszrol a parkolasi dijakat keptelenseg megfizetni, masreszrol meg a 20+ metrovonal olyan tomegkozlekedest biztosit, hogy senkinek eszebe sem jut autoba ulni. Az egesz metrohalozat teljesen jol atlathato, minden jol ki van tablazva. Az interneten van egy nagyon kis hasznos program, amibe ha beirod, honnan hova akarsz menni, kidobja az idealis utvonalakat. Amikor elso nap Olga ugy igazitott el, hogy "es szallj fel a sarga vonalra 8:21-kor erkezo vonatra, menj vele 23 percet, majd szallj at a a 8:48-kor erkezo zold vonalra..." hangosan elkezdtem nevetni, mondtam, ne hulyeskedjen, percekben adja meg, mi van ha kesik. Aztan rajottem, hogy Japanban ilyen fogalom nem letezik. (Mellesleg Almaty-ban mar 10 eve epitik az elso metrovonalat, de meg sehol nem tartanak...) A masik fantasztikus dolog, hogy emberek szep sorokba beallnak, es ugy varjak a metrot - semmi tulekedes. Itt ha le akarsz szallni egy buszrol, verekedned kell erte. Ami meg nagyon tetszett, hogy az osszes kozlekedesi eszkozon tilos volt telefonalni, sot a mobilok hangjat is le kellett venni. Es ezt mindenki betartotta - ha valakinek megis megcsorrent, a tobbiek nagyon csunyan neztek ra, a 10. nap vegere mar en is.:)
Tokyo nagyon nagy. Ezt egyszeruen nem tudom szemleletesebben eloadni. Imadtam azt a varost, 15 millio emberrel, es csak egyetlen egyszer remultem meg: amikor egy felhokarcolo 50. emeleterol korulneztem, tiszta ido volt, es semerre nem lehetett latni a varos szelet. Olyan volt, mintha az egesz foldon egy nagy varos lenne. Na, az kiserteties volt. Ugyanakkor Tokyo levegoje sokkal tisztabb, mint Almaty-e. Nagyon keves auto van, mert egyreszrol a parkolasi dijakat keptelenseg megfizetni, masreszrol meg a 20+ metrovonal olyan tomegkozlekedest biztosit, hogy senkinek eszebe sem jut autoba ulni. Az egesz metrohalozat teljesen jol atlathato, minden jol ki van tablazva. Az interneten van egy nagyon kis hasznos program, amibe ha beirod, honnan hova akarsz menni, kidobja az idealis utvonalakat. Amikor elso nap Olga ugy igazitott el, hogy "es szallj fel a sarga vonalra 8:21-kor erkezo vonatra, menj vele 23 percet, majd szallj at a a 8:48-kor erkezo zold vonalra..." hangosan elkezdtem nevetni, mondtam, ne hulyeskedjen, percekben adja meg, mi van ha kesik. Aztan rajottem, hogy Japanban ilyen fogalom nem letezik. (Mellesleg Almaty-ban mar 10 eve epitik az elso metrovonalat, de meg sehol nem tartanak...) A masik fantasztikus dolog, hogy emberek szep sorokba beallnak, es ugy varjak a metrot - semmi tulekedes. Itt ha le akarsz szallni egy buszrol, verekedned kell erte. Ami meg nagyon tetszett, hogy az osszes kozlekedesi eszkozon tilos volt telefonalni, sot a mobilok hangjat is le kellett venni. Es ezt mindenki betartotta - ha valakinek megis megcsorrent, a tobbiek nagyon csunyan neztek ra, a 10. nap vegere mar en is.:)
A masik fo kozlekedesi eszkoz a bicikli. Rengeteget lattam belole, oltonyos emberek es kisiskolasok, mindenki jar biciklivel. Almaty-ban is egesz sokan bicikliznek, az egyetlen kulonbseg, hogy itt eletveszelyes, mert semmi bicikliut nincs, Tokyo viszont tele van vele.
Egyebkent amilyen konnyu volt egy adott kornyekre eltalalni, annyira nehez volt egy pontos helyszint megtalalni. Ebben teljesen megegyezik Almatyval - nem normalis utcak es sorba rendezett hazszamok vannak, hanem egy adott teruleten, ahogy epultek a hazak, abban a sorrendben kaptak meg a szamukat. Igy a 17-18-19-es hazszamok akar tobb szaz meterre is lehetnek egymastol, es eselyed sincs megtalalni, hacsak nincs egy reszletes leirasod, mint a metrobol a keleti kijaraton gyere ki, a sarga haznal fordulj balra, majd a masodik keresztutcanal jobbra, es az elso szusis utani haz a mienk.
Az mas persze, hogy a turistas helyeken 200 meterenkent reszletes terkepet helyeztek el, igy meg normalisan eltevedni sem lehetett.
A harmadik nagy elmeny a vonat volt. Az egyik baratommal elmentunk a nagy sziget legeszakibb csucskebe meglatogatni az o egyik baratjat. 750 km, 3 ora. Ugyanezt a tavot Kazahsztanban 14 0ra alatt, Burmaban 40 ora alatt tettem meg. Allitolag epul a meg ennel is gyorsabb vasut, csak azzal van gondjuk, hogy foldrenges eseten hogy oldjak meg, hogy ne sikoljon ki...
Szorakozasi lehetosegek.
Hat ez kulonosen forro tema, mert meg lettem rova azert, hogy azt mondtam, Almaty-ban keves szorakozasi lehetoseg van. Mert ugye, minden relativ. Es nem azt allitottam, hogy nincs. De a 10 etterem es 3 disco nem a lehetosegek vegtelen tarhazanak tunik. Persze azt is hozzateszem, hogy en nem szorakozni jottem ide, hanem hegyet maszni, es ha nem toltenem az osszes hetvegemet a hegyekben, biztos jobban ismernem az ejszakai eletet Almaty-ban.
Tokyoban egy egesz negyed van az ejszakai kluboknak, no es persze minden utcasarkon van egy karaoke bar. Nekem meglepetes volt, hogy ezek a barok teljesen masok, mint az otthoniak - tehat nem egy nagy kozos terem van, ahol mar kello italmennyseg elfogyasztasa utan van merszed kiallni masik 300 ember ele, hogy elenekelj valamit, hanem mini szobak vannak, ahova a szuk barati tarsasag (5-10 ember) bezsufolodig, es kello italmennyiseg elfogyasztasa utan enekelnek. A hangzavar fokozasara mindenfele csorgoket es dobokat is adnak kellekkent. Nagyon nagy buli. Tenyleg.
Egyebkent nekem mar az is komolyabb szorakozast nyujtott, hogy este 11-kor nezzem azt a hihetetlen mennyisegu embertomeget, aki maszkalt az utcakon...
No de terjunk at a kulturalis lehetosegekre. Almaty-ban van egy magas szinvonalu operahaz ahol operakat es balettot lehet nezni. Egesz meglepoen sokan voltak az eloadason, amikor voltunk. A jegy pedig nevetsegesen olcso volt. Azt hiszem, szinhazbol ennyivel ki is fujt. Nem mintha Tokyo jobb lenne. Nincs Japanban az a hagyomanyos europai szinhazkultura. Ennek megfeleloen szinhazak sincsenek. Pici szinpadok vannak, egy felhokarcolo tetejen, a konditerem es az etterem kozotti emeleten. En egy kortars eloadasra jutottam el. Ugyanugy mint az opera Almatyban, a kortars szinhaz Tokyoban is teljesen uj elmeny volt, igy nem tudok viszonyitani. De nekem tobbsegeben tetszett. :)
Mint masik kulturalis lehetoseget, a konyveket valasztottam. Abbol a szempontbol teljesen hasonlo a ket varos, hogy igazan nagy konyvaruhazat egyikben sem lattam. Itt be is fejezodott a hasonlosag. Tokyoban ugyanis egy egesz negyed van tele hasznaltkonyv kereskedesekkel - olyan mint Kathmandu, csak mindent japanul lehet kapni. 
Mivel korulbeluk annyi irasjel van a japan nyelvben, mint ahany napot egy hosszu eletu ember el, ezert nem csoda, ha a szepirodalmi muvek irant viszonylag korlatozott kereslet van. Annal inakbb a kepregenyek irant - sok kep, keves szoveg, egy 150 oldalas konyvet egy metrout alatt ki lehet olvasni. Ami nekem nagyon tetszett, az Buddha es Jezus kozos kalandjait meselte el Japanban... Viszont amire kisse furcsan tekintettem az azok a kepregenyek, ahol iskolas kislanyok mutogatjak a bugyijukat es nem enyhen leszbikus jeleneteket mutatnak be. Ami szeintem mar a perverzio egy kulonosen magas foka. Es meg csak nem is az, hogy pedofil, hogy az alarendelt szerepu noket szeretik, meg a leszbikusokat, hanem azt, hogy mar egy normalis szexmagazin hus-ver nokkel nem eleg jo, a tokeletes eleresehez rajzolni kell. Persze ilyen nagy szemei egy igazi nonek sincs, es ilyen nagy es kerek mellekrol a japan nok meg csak almodni sem mernek...
Tovabblepve a szorakozasban eletem egyik legnagyobb hullamcasut elmenye Tokyo belvarosaban ert. A hullamvasut legmagasabb pontjarol latod az egesz varost, atmegy egy epuleten, egy oriaskerek kozepen, es kb 50 meteren tenylegesen szabadesest produkal. Egeszen ahhoz hasonlatos elmeny volt kiszallni belole, mint amikor Gergo mureplulo-bajnok baratom mellol kiszalltam a gepbol: Juhej, tuleltem!
No, es akkor itt egy szep atvezetessel megerkeztunk a furdo temakorhoz. Merthogy azon epulet felso emeleten, amin a hullamvasut atmegy, egy gyonyoru furdo van. Allitolag azok a batrak akiknek eleg jo a szemuk es nyitva is merik tartani hullamvasutazas kozben, beleshetnek a noi reszlegbe...Japanban nagyon nagy furdo-kultura van, tulajdonkeppen minden utcaban van ketto. Az egesz onnan ered, hogy regen nem futottek a japanok, de telen nagyon hodeg volt, igy kozos furdoket epitettek, ahova estenkent eljartak megmelegedni es kozben megmosakodtak. Regen a nok es ferfiak kozosen furodtek, de miota megerkeztek az amerikaiak a japanok is prudekke valtak, igy most mar kulon reszlegek vannak. Sok furdonek a vizet valami melegvizu / gyogyforras adja, de az is teljesen mindennapi, hogy csak egyszeru melegitett vizet hasznalnak. A furdok merete nagyon kulonbozik, vannak a kis furdok, ahol csak 1-2 medence van, egeszen a gigantikus meretu furdokig, ami alapvetoen a magyar luxus-elmenyfurdokre emlekeztet, ahol a szaunaban teve van, hogy ne unatkozz, mikozben izzadsz.
A furdesnek megvan a maga szertartasa, eloszor az ember leul egy kis samlira, es minimum 30 percig szappanozza magat minimum 3 fajta kulonbozo szappannal.
Aztan beul valamelyik medencebe lazitani. 
En a 10 nap alatt legalabb 7 furdoben voltam - tenyleg szerintem isteni elmeny. Szemely szerint nekem az a furdo tetszett a legjobban, ami egeszen az ocenparton fekudt, tehat azzal a mozdulattal, amivel kileptel a medencebol mar a Japan tengerben alltal...
Furdo utan meg az oltozoben levo kulonbozo maszirozo es erosito gepeket lehetett hasznalni. A legujabb trend japanban a lovaglogep. Eloszor teljesen hulyesegnek tartottam, de mihelyst Olga nagyobb fokozatba kapcsolt, az arcan lehetett latni az elert eredmenyt... :)
Almatyban is van egy nagy furdo - allitolag kozep-azsia legjobb furdoje, de meg nem mertem elmenni oda, mert feltem, hogy osszeszedek valamit. De ezek utan feltetlenul kiprobalom...
Almatyban is van egy nagy furdo - allitolag kozep-azsia legjobb furdoje, de meg nem mertem elmenni oda, mert feltem, hogy osszeszedek valamit. De ezek utan feltetlenul kiprobalom...Elerkeztunk utolso, egyben kedvenc temakoromhoz, ez pedig a WC.
Japanban ketfajta WC van; a hagyomanyos japan, azaz a pottyantos, valamint a felturbozott europai, azaz a rendes ulos WC, annyi gombbal, ami darabra tobb, mint a szamitogepem billentyuzete. Nem csak azt lehet allitani, hogy milyen eros sugarban mossa meg a fenekedet mielott megmaszirozza, hanem azt is, hogy ekozben milyen zenet jatszon es milyen hangosan. En feltem kiprobalni a gombok nagy reszet, ki tudja, mi minden tortent meg volna... A legtobb helyen hasznalati utmutato volt kiteve - japanul. Nekem mindig kisebb fejtorest okozott, mivel lehet lehuzni, mert hol meg kellett valamit nyomni, hol csak ele kellett tenned a kezed, neha meg teljesen automatikusan csinalta...
Persze ha ketfajta WC van egy orszagban, az emberek konnyen belezavarodnak, igy a legegyszerubb hasznalati tudnivalokat egyertelmu jelekkel tettek ki.
No es voltak nagyon dizajnos WC-k is. Ezek altalaban a ferfi WC-k voltak...
Osszefoglalva Japan irtozatosan jo hely. (Hogy lehetne oda egy kis idore kikoltozni?) Bar nagy hegyek nincsenek, a kultura es a taj gyonyoru, mindenfele lehetosegek vegtelen tarhaza van, es az emberek nagyon kedvesek. Persze mindenki rohog azon itt Almaty-ban, hogy a varos legszebb pontjara egy Betaless szoborcsoportot tettek, de azert azt sem lesz konnyu kimagyarazni, hogy Tokyoban miert van egy pad Forrest Gump-nak szentelve...
aki egy honapja el kinn es ugyancsak hozzank hasonlo betegseg-tuneteket produkalt a tura elotti hetekben, igy megfelelo beszedtemaval felszerelkezve indultunk el.
(En boldog vagyok, mert a lanyok ket korty bornal nem voltak hajlandoak kozosen tobbet inni, egy az egesz uveg ram maradt)
Egy rovid piheno utan meg is kezdtuk elso napi turankat- igaz a csapat mar megfogyatkozott, Agi (a masik Agi) otthon maradt pihenni, mig mi tulajdonkeppen felrohantunk ezer metert. 
de sajnos mire a csucsra ertunk teljesen befelhosodott, es irto hideg is lett, igy a forro tea nagyon jol jott.
Persze voltak, akik mashogy melegettek...
Es mi, teljes mertekben azzal az erzessel, hogy mi vagyunk a pusztak asszonyai, akik most mennek es meghoditjak azt (a pusztat), buszken ultunk lovainkon, akik persze teljes mertkeben figyelmen kivul hagytak osszes kedves es kevesbe kedves iranyitasi szandekunkat es mentek a sajat fejuk illetve az elozo lo hatsoja utan.
Es aztan annyira belejottunk, hogy egesz folyokon keltunk at.
Persze nagy megkonnyebules volt ket ora lovaglas utan leszallni es egy kicsit gyalog folytatni az utat.
A rengeteg madaron kivul szemelyesen megismerkedhettunk a Beherovka -bogyoval, aminek az ize teljesen olyan, mint a Beherovkae, ami mondjuk nem csoda, mert ebbol a bogyobol keszul. Itt kezdtuk el megiscsak irigyelni a vegetarianus macikat. Allitolag a helyiek ginbe teszik, ami egeszen erdekes otlet, egyszer kiprobalom, hogy osszekeverm a gint beherovkaval.
A ket oras tura vegen gyonyoru kilatohelyre jutottunk, lattuk a hegyeket, a varost, (na jo, falut), es egyebkent meg pusztasagot, ameddig a szem ellat.
Lefele mar siettunk, mert egesz ehesek voltunk - ez valami olyasmi erzes volt, amit a reggeli utan keptelensegnek tartottam, hogy valaha is fogok meg erezni. Az ebed mind a harom nap ugyanolyan volt - az asztalterito szerepet betolto kabat, rajta a harom fogasos ebed legalabb ket kulonbozo salataval, teaval es kaveval. A kiseroink pedig addig nem voltak hajlandoak enni, amig mi jol nem laktunk.
Utolso nap a helyi kanyonba mentunk el. Terepjaroval indultunk, es maga az ut is gyonyoru helyen ment keresztul - vegtelen puszta, es valahol a tavolban 4000-es, havas hegyek. 
Aztan elertunk a kozel 300 meter mely kanyonhoz,
es mar csak annyi volt a dolgunk, hogy lemenjunk az aljara es megmossuk arcunkat a folyoban -allitolag ez azt jelenti, hogy visszajovunk. A folyo valoszinuleg idealis lenne vadvizi evezesre es minden bizonnyal ezt meg senki sem probalta ki...
es ha nem lettunk volna halalosan tuloltozve (az elozo napok kisse huvosebb idojarasabol azt a buta feltetelezest vontuk le, hogy kizart dolog, hogy 25 fok fele emelkedhet a homerseklet), akkor biztosan tobb fenykepet csinalunk. Igy csak 100 darabot sikerult.
Lent nagyon jol esett a tea, persze csipkebogyoval (maci sehol).
Aztan mar csak vissza kellett masznunk, ami persze megerolteto volt, bar szerintem egyszeruen csak megprobaltuk a leheto legtovabb huzni az ottletunket, hatha lekessuk a vonatot es ottragadunk.
