Gyalog Kirgizisztanba

Jelentkezem, visszaerkeztem, es meg a biskeki bortonoket sem lattam, a taskentieket meg plane nem. :) Az ut maga csodas volt, a legszebb tajak egyike, ahol valaha jartam.

Nehany parameter:

- 5 nap, kb 120 km., egy 4200 m-es hagoval, satorral;
- 5 napig kasa reggelire es vacsorara, reggel egy kis szaritott gyumolccsel, este sok szalonnaval;

- 5 napig majdnem folyamatosan csepergo / zuhogo / szallingozo eso / jegeseso / ho;

- 6 nagy gleccserpatak atszelese (max 5 fokosak); - 8 fos nemzetkozi ujsagiro – tanacsado csapat (5 orosz, ebbol ketto Kazakhstanban el, ket kazakh es egy magyar)

- Egy onjelolt orult turavezeto. Hihetetlen sebesseggel kezdtem el Ateszt es Dokit ertekelni, es bizni a sajat tudasomban es kepessegeimben.

Na, es akkor a reszletek.

1. nap. – Az indulas Valamelyik orult kitalalta, hogy hajnal 5-kor talalkozzunk a varos kozepen (ami szerencsere 300 meterre van a lakasomtol), onnan rovid kocsikazas utan fel 7 korul mar uton is voltunk. A csapat elso ranezesre eleg erdekes volt, 3 tanacsado, 3 ujsagiro meg egy Yeti, illetve a maradek. 10 ora korul elkezdett esni, amikor atszeltuk az elso gleccserpatakot akkor egy kicsit elallt, majd ujra rakezdett. Szemely szerint nekem a patakon valo atkeles kisebb sok volt, tulajdonkeppen lefagyott a labam abban a masfel percben, amikor benne altunk combig a vizben, es probaltunk nem felborulni az eros sodras miatt. Szerencsere az oroszok hoztak palinkat, igy a felmelegedes eleg hamar megvolt.
Mivel eleve 2300 meter korulrol indultunk, no es egy egesz uveg palinka elfogyott az elso sokk utan, az orosz csapat eleg hamar kidolt, igy delutan 4 korul letaboroztunk es elfogyasztottuk elso adag kasankat…

2. nap. – A hatar

Reggel persze koran keles,

hamar el is ertuk a hatart, ami egy 3500 meteres hago tetejen volt, a semmi kozepen. Hatarornek semmi jele... Az ut maga konnyu volt, csak a nagy hatizsakok es a tav tette nehezze. A turavezetonkon ezen a napon jelentkeztek az orulet elso jelei: mindenkeppen ketszer annyi tavot akart megtenni, mint amennyit egy normalis csapat megtesz, es nem erdekelte, hogy az oroszok nem birjak a tempot. A taj viszont gyonyoru volt, es este 10 korul a satrat is sikerult felallitanunk. :)

3. nap – A to

Az elozo napi 14 oras menet utan a csoporttagok kidoltek, igy delelott pihenes volt, illetve fakultativ programkent elmentunk megnezni egy kozeli tavat. Ott kotelezo programkent furodtunk (ami a beleugrasbol, szidkozodasbol es minnel hamarabbi kijovetelbol allt.) En meg ilyen kek tavat eletemben nem lattam...

Delutan elvandoroltunk a gleccser alatti tormeleklejto aljahoz, orommel elfogyasztottuk a kasankat, tabortuzet raktunk, megtalaltuk a kozosen elenekelheto dalokat, mint `Ha jo a kedved usd a tenyered; valamint `Kacsatanc`, es a siker oromevel tertunknyugovora.

4. nap – A gleccser

Hajnal 4-kor keles, 6-kor indulas. A hosszu toremeleklejto utan elertunk a meglepoen hosszu gleccserhez. Na, itt kezdett gyanu lenni a dolog, hogy egy ilyen kiterjedt gleccsert keresztezunk, es tenyleg semmi felszerelest nem hozunk? Amikor ramutattak az atjarora, elkezdtem ketelkedni, hogy ezt meg lehet-e csinalni... Nem lehetett. Az utolso 5-10 meter 70 fokos jegfal volt, amin keptelenseg volt felmenni, foleg ezzel a csapattal.

Persze kiderult, hogy van egy joval egyszerubb ut, a gleccser kozepen keletnek kell fordulni egy tormeleklejtonek, csak az `nem olyan izgalmas` a vezetonk szerint.

Hogy izgalom eleg legyen, es mivel egy paran a kimerultseg szelen voltak, a gleccser kozepen ejszakaztunk, ahol ejszaka a gleccser mozgasat hallgatva volt idom elgondolkozni, hogy a francba fogom orult vezetonket lebeszelni, hogy egy masik, meredekebb es eddig jaratlan gleccsert valasszunk tovabbi utunknak, mindenfele felszereles hianyaban. Ahhoz kepest, hogy 32 eves ferfi, tulajdonkeppen elkezdett hisztizni, hogy en megigertem neki, hogy arra mehet, es amikor mondtam, hogy menjen, de en nem, es mivel szukeben vagyunk idonek nem varok 6 orat, amig probalkozik feljutni a gleccseren. Erre megkerdezte, hogy de akkor megis ki fogja megmenteni, ha beleesik egy gleccserhasadekba? ...

5. nap – Megerkezes

Vegul is nagy nehezen sikerult kiharcolnom, hogy demokratikusan szavazzunk az utvonalrol. Es mentunk a normalis, veszelytelen es istenien elvezetes turistauton. Cserebe fel napig nem szolt hozzam a turavezeto. :) Viszont masik 4 ember ot percenkent imat mormogott felem, es Szentpetervarra barmikor hivatalos vagyok. :)
Gyonyoru volgybe jutottunk ki, delutanra elertuk az elso jurtakat, ahol megittam elso pohar kumiszomat (nagyon finom!), vettunk kirgiz kenyeret, es este 8 korul elertuk a `kocsiutat`, ahol kibereltunk egy 50 eves jarganyt, amely 6 km/oras sebesseggel levitt a topartra.

6. nap – Lake Issyk-Kul

A to maga kisse csalodas volt, en valami vilag vegi elhagyott helyre gondoltam, e helyett Balaton 2 volt, aranyparttal, Jet-skivel, csuzdaval, vattacukorral. Ellenben 19 foknal nem volt melegebb, sos vizu, es mindket oldalan 4000-es csucsok veszik korul. Egy kis kulonbseg megis van. :) Talaltunk egy nagyon edes kis szallast, egy 70 koruli lengyel neni otthona, a kertben a zuhany, meg egy lugas, tele gyumolcsfaval, es palacsintat sutott nekunk delutan. Egyszeruen tokeletes volt. Strandolas mellett elmentunk a helyi bazarba, szuper volt, kb mint 20 evvel ezelott Magyarorszagon. Hihetetlen mennyisegu vicces kalapot vasaroltunk ossze, en meg vettem egy gyonyoru horgolt kendot, amire a szentpetervari lany kijelentette, hogy naluk csak a nagymamak hordanak ilyet.

7. nap – A visszaut

Szombaton az ejszakai busszal jottunk vissza. Ez sem telt esemenytelenul, ugyanis delutan meg elmentunk egyet hajokazni a tora, ami elvileg egy egy oras hajout lett volna, az ido felenel egy kis furdessel a to kozepen (ami meglepoen hasonlitott a hegyi tavi furdeshez, nevezetesen beleugrani, szitkozodni es minnel hamarabb kiuszni.). Minden a terv szerint meg addig a pillanatig, amig nem akartunk visszaindulni. A motor ugyanis nem indult. Tovabbi egy ora a to kozepen, mire megerkezett a mentohajo. :)

Azert boven elertuk a buszt, en pillanatok alatt elaludtam, csak a hatarnal, ejfel magassagaban ebredtem. A kazakh srac szabalyosan reszketett mellettem a belepo pecsetem hianya miatt, de en olyan faradt voltam, hogy elfelejtettem felni. Valoszinuleg szerencsem is volt, keso volt, nagy tomeg, es szerintem a hatarorok egyszeruen nem ismertek a latin betuket, mert ot percnyi tanakodas utan megkerdeztek, melyik orszagbol is jottem, majd ranyomtak a kilepo pecsetet a vizumomra es elengedtek. A kazakh oldalon kb ugyanez a sztori jatszodott le. Szoval most van ket kazakh belepo pecsetem, de kilepo egy sem. :)

Osszefoglalva, csodas volt a tura. (Meg ha a leirasban tobbsegeben a nehezsegek is szerepelnek...) Sokat lattam, sokat tanultam, es szereztem egy-ket uj baratot. Es Kirgizisztan az a hely, ahova vissza kell menni...

Kirgiz vizumszerzes

Sziasztok!

Vegre megvannak az elso fenykepek A HEGYROL, mert

- nem felejtettem el vinni a kameramat

- volt is benne elem

- nem is merult le az elem az elso kep ellovese kozben

- es volt is kedvem meg idom elovenni.

Igy kisse megkesve bar, de egy-ket kepet most felrakok. Mert ugye ahhoz kepest, hogy minden hetvegemet 3000 m felett toltom es mar ketszer masztam meg 4000 m feletti csucsot, meg semmit nem lattatok belole... Egyebkent egy csucs megmaszasa altalaban ugy nez ki, hogy eloszor egy tormeleklejtot keresztezunk, aztan megmaszunk egy gleccsert, es az utolso parszaz meter konkret sziklamaszas, ami 4000 meter felett eleg izgi. :) Megvettem eletem elso hagovasat, gyonyoru sarga, ami megy a gyonyoru sarga bakkancsomhoz meg a gyonyoru sarga hatizsakomhoz. :) Sajnos jegcsakanyt nem talaltam sargaban. ;)

No, de ma a vizumszerzesi procedurarol akartam meselni, mert hat holnap indulok Kirgizisztanba, egy hetre. Gyalog. Kirgizisztan ugyanis nincs messze, es allitolag egesz kozep-azsia legszebb tava osszesen 60 km-re van Almaty-tol, mar Kirgiz oldalon. Csak nehany hegylanc valaszt el tole, szoval egy-ket orosz es kazakh baratommal fogjuk a satorfankat (a sarga hatizsakomat, bakkancsomat es hagovasamat...) es 4-5 nap alatt elsetalunk a tohoz. Ott eltoltunk tovabbi 3 napot, majd busszal visszajovunk. Az ut vissza busszal 8-10 ora, mivel meg kell kerulni az egesz hegyet, azon keresztu ugyanis nem vezet ut...

No de Kirgizisztanba kell vizum a magyaroknak. Ezt idoben el is kezdtem intezni, nevezetesen 2 hete odamentem a HR osztalyunkhoz, hogy mennyi idobe telik megszerezni a vizumot, es tudnak-e segiteni. Ok meg mondtak, hogy ket nap alatt kesz van, szoval ne izguljak, hozzam be hetfon az utlevelemet, es ok mindent elinteznek. Szoval en nem izgultam (itt kovettem el a hibat, az ember soha ne higyjen a HR osztalynak), behoztam hetfon az utlevelemet, mire kedden delutan kaptam toluk egy levelet, hogy bocsika, ez megis nem ket napba, hanem 2 hetbe fog tellni. Ami kicsit sziven utott, ket dolog miatt is:

- nekem volt 2 napom, hogy megszerezzem, mivel a kovetseg hetfo es csutortok kozott van nyitva, en meg vasarnap indulnek;

- mar egyszer a HR elcseszte az orosz vizumom megszerzeset, ami miatt nem tudtam elmenni egy treningre Moszkvaba. A legvicesebb az volt, hogy ket hettel a trening utan kaptam egy levelet a vizumfelelostol, hogy azonnal vigyem neki az utlevelem, hogy megkapjam az orosz vizumot. Amikor meg kerdeztem, hogy megis minek, ket hete kellett volna, nem ertette a szitut. Szoval mar csak ezert is gyanakodnom kellett volna...

Visszaterve a sztorira (a HR osztaly ugyeirol egy egesz konyvet tele tudnek irni), ott alltam kedd delutan az utlevelemmel a kezemben, kirgiz vizum nelkul, majdnem sikitva, teljesen lemondva a kirgiz utamrol, amikor az egyik kolleganom megkerdezte, mi a baj. Elmeseltem neki, o meg volt olyan jo fej, hogy elkezdett biztatni; ha csak egy franya meghivolevel hianyzik a vizumkerelmemhez, azt szerzunk valahonnan. Igy korebjartuk a kornyek osszes utazasi irodajat, es talaltunk egyet, ahol nagyon korrektek voltak, szerda reggelre keritettek nekem egy meghivolevelet egy szallodatol. Kozben egy masik kolleganom felkutatta Kirgiz ismeroset, aki itt el Almaty-ban es bejaratos a konzulhoz. Nem tudom, mivel tartozik neki az ipse, de szerda delben ott vart az iroda elott kocsival, elvitt a kozulhoz, aki 15 perc alatt elkeszitette a vizumomat, kozben teaztunk es oroszul tarsalogtunk kazakhstan es magyarorszag gazdasagi helyzeterol valamint a hegyekrol, ami leginkabb sohajtozasokbol, szemforgatasokbol es bologatasbol allt, mivel az en orosz tudasom meg mindig nem az igazi... 1 orara vissza is ertem az irodaba, egy kirgiz vizum boldog tulajdonosakent. Es legszivesebben a HR osztaly osszes munkatarsanak az orra ala dorgoltem volna, de visszafogtam magam...

Szoval most mar semmi sem allithat meg, hogy Kirgizisztanba menjek. Igaz, aprobb problemak meg vannak, peldaul hogy nincs hivatalos hataratkelo a hegyekben, igy gyakorlatilag beszokunk az orszagba. Ami nem lenne baj, ha nem pecsetelnenek a hataron. De igy elegge feltuno lesz amikor visszafele jovunk busszal, hogy nincs belepo pecset a vizumomon. Igy csak az orosz tarsaimban bizok, hogy valahogy majd csak kidumaljak a dolgot. Allitolag meg lehet vesztegetni a hataroroket mindossze 20 dollaral, de en magamat valahogy nem latom, ahogy hatartort vesztegetek... Esetleg majd kuldok korsms-t, hogy gyertek latogatni a taskenti bortonbe. :)

Egy het mulva jelentkezem, kepes beszamoloval, ha ket heten belul semmi hir rolam, kezdjetek el izgulni. Tovabbi jo nyarat nektek!

Ui.: Haho Pityesz! De jo, hogy ramtalaltal. :)

Blogtarsak

Nagy oromomre szolgal bemutatni ket ujjab hasonszoru blogtarsamat.
De mivel elmulasztottam bemutatni a masik harmat, ezert veluk kezdem. :)

Szingapurban nevu blog noverem es ferje, Balazs elmenyeit dolgozza fel egy eves Szingapuri es kornyekbeli tartozkodasukrol. Lassan a vege fele kozelednek az egy evnek, kisebb Ausztraliai kiterovel 1 honap mulva erkeznek haza. Sok vendegszerkeszto is van a blogban, tobbek kozott en is, mar csak ezert is erdemes olvasgatni. :)

Sarkunyho epites nevezetu blogban Laoszi elmenyeimre utalok vissza, ahol harom napot sartegla gyartassal toltottem. A fiuk azota megepitettek a kunyhot belole, ami inkabb kisebb palota lett, oktoberben kozos unneples van az oktoberfest-en Munchen-ben, mivel a vezeto odavalosi. Erdekes megnezni, mit lehet csinalni egy kis sarbol...

Mas is... blogban mas Kazakhsztanba telepult magyar elmenyeit tudjatok megnezni, meg iskolas szemmel.


Es akkor az ujjak:
Zsoltiek Chicagoban nevezetu blogban Zsolti baratom es kedvese kalandjait olvashatjatok, ok is kitelepultek oda egy evre, en irigykedve olvastam a 30km-es homokos partrol meg a sok kulturalis lehetosegrol, ezek itt nagyon hianyoznak. Ablogmeg nagyon uj, igy erdemesidorol-idore visszaterni, biztos vagyok benne, nem otthon tevenezessel fogjak az idejuket tolteni. :)

Vegul Kazakhstan Everest maszo szemmel cimu blogban a litvan kollegam, Aldas Kazakh elmenyeit olvashatjatok, kisebb nehezitessel oroszul. A sok hegyes kep miatt azonban mindenkeppen erdemes megnezni a blogot...

Remelem sikerult kitoltenem rengeteg szabad idotoket erdekes olvasmanyokkal. :)