Nyolcadik

Ujra itthon (marmint Kazahsztanban), bar nem sokaig, holnap repulok Kirgizisztanba egy projekt miatt.

No de kezdjuk inkabb az elejen: otthon voltam. Marmint Magyarorszagon otthon.
Elso benyomasaim:
1. Miert kell 30 percet varnom a borondomre?
2. Juhej! Agi es Kriszta kijott elem! Megis csak az az igazi otthon, ahol varjak az embert!
3. Auuuuu a derekam. (Na jo, ez nem Magyarorszag miatt volt, ugyhogy nem er, ujabb 3. pont)
3. Mi tortent itt az elmult 8 honapban, hogy minden szurke es fekete?
4. Hehe. Az emberek semmit sem valtoztak.
5. Hu. Dehogynem valtoztak. Mindenki buskomor. Jonep, mi van veletek???
6. Oh, a sarga falam! Gyonyoruseges! Es milyen gyonyoruen fel van diszitve a lakas! Marcipanos szaloncukor!
7. (Megerkezesem utani reggel, csendes maganyomban a lakasomban zokogva) Mit keresek en itt???
8. Jajaj, most eppen melyik programon is kellene lennem?

Na, es ez meg csak az elso 24 ora volt. :)

Sok vicces dolog is tortent. Peldaul nem jartak a vonatok (ez eddig nem vicces, kifejezetten felhaboritonak talalom, hogy Karacsony elott nem lehetett kozlekedni.) En meg nagyon haza akartam menni Miskolcra a szuleimhez, es mivel persze a napi 20 vonatjarat helyett 4, azaz negy darab busz kozlekedett, ugy gondoltam, stoppolni fogok. Ez azert is volt eleg termeszetes szamomra, mert ugye Almatiban mar szinte minden nap hasznalom a stoppolok-a-varoson-belul-es-valamennyit-fizetek-erte modszert, (mint itt mindenki mas). Legnagyobb meglepetesemre az osszes ember, akinek elmondtam a tervem, nemes egyszeruseggel lehulyezett. Ket kedves baratom pedig felajanlotta, hogy inkabb levisz kocsival. Persze en az elejen mindenkin nevettem, probalja nekem barki bemeselni, hogy miutan vegigutaztam del-kelet azsiat reszben egyedul, most eppen kozep-azsiaban elek, egyedul, hazamegyek europaba, es veszelyes stoppolni??? Aztan annyi ember mondta, hogy elhittem...

Miskolcon nagyon jo volt, isteni ajandekokat kaptam, peldaul egy Kuba utikonyvet (mert hat ki tudja, ugye), meg egy digitalis kepkeretet, (errol csak a tajekoztato fuzet elolvasasa utan ertettem meg, hogy mire is jo, hat igen, Kazahsztanban elmaradott lettem) ami nagy talalmany, mert most 5 percenkent mas fotot nezhetek. Imadom. Kimentunk megnezni a Karacsonyi vasart Miskolcon, es eppen egy gimnazium tanuloi musort adtak, nem koncert terembe valot, hanem pont olyat, amilyennek egy kisvarosi musornak lennie kellett, es en arra gondoltam, ha ugyanezt a vilag masik szegleten latnam, biztos irnek rola a blogomba mely meghatottsaggal, es akkor dobbentem ra, hogy miert is ne irjak rola a blogomba mely meghatottsaggal? Csak azert, mert Magyarorszagon van???

Aztan hogy nehogy nagy hianyerzetem legyen, negy kazah baratom is meglatogatott. Jo, harom kazah, egy litvan. Ami buli volt, es ahhoz kepest hogy 5 napig oten laktunk egy 46 nm-es, egy teru lakasban, meg verekedes sem tort ki.
Igy 5 napig minusz 10 fokban a varost mutogattam (ami legfokepp az utcakbol es a kocsmakbolt allt - ertsd minusz 10 fokban megfagytunk az utcakon es berohantunk a legkozelebbi helyisegbe, ahol forralt bort lehetett kapni). Igy nagyon vidam hangulatban telt el az ido. Szilveszterkor eletemben eloszor Budapesten voltam, Vorosmarthy ter, aztan elballagtunk az ejszakai virrasztasra a Bazilikaba (ugyancsak eletemben eloszor), ami gyonyoru volt, csak azt sajnaltam neha, hogy a szoveget is ertettem.

Egyik reggel meg a Szechenyi furdobe is eljutottunk, nagyon reggel, 8 orakkor, es azt hittem, mas nem lehet ennyire utodott, de 10 baratomat sikerult meg ravenni, hogy jojjenek velunk. Es en nagyon buszke vagyok arra, hogy utodott barataim vannak.

Es mire letelt a kozel 3 het, mar megint megszoktam, hogy otthon vagyok, imadtam, hogy jarhatok a kedvenc kavezomba, hogy ket orankent mas programra kell szaladnom, es hogy milyen gyonyoru Budapest. (A forralt borrol es a palinkarol akkor meg nem is beszeltem...)

Ezzel egyutt ugy erkeztem vissza, hogy vegre otthon. Pedig itt nincs is sarga falam.

Na, ennyit a multrol, holnap megyek Bishkekbe, egy iszlam banknak fogok tanacsot adni, ami viccesen kezdodik. Amikor a japanokkal dolgoztam egyutt, imadtam, hogy a mailek ugy kezdodnek, hogy Nora-san vagy Nora-sama (Kb. Kedves Nora vagy Melyen tisztelt Nora, attol fuggoen, hogy idosebb vagy fiatalabb irta a levelet). Most megkaptam az elso mailt, amelyben a megszolitas a 'Dear Brothers and Sisters' (Kedves novereim es batyjaim) volt. Noverem kedvesen figyelmeztett, hogy vigyek fejkendot...

Egyebkent is mar nagyon kivancsi vagyok ra, milyen lesz ott, virtualisan mar tobb hegymaszot ismerek ott mint itt. Ugyanis az osszes itteni hegymaszo ismerosom rettento lelkes lett, hogy megyek oda 3 hetre, es bemutatott a legjobb baratjanak / volt edzotarsanak / rokonanak / lekotelezettjenek / stb. Mindezt telefonon, mailen vagy skype-on keresztul. Es mar virtualisan is tudok oroszul mutogatni. :) Tehat mar varnak az ottani hegymaszo klub edzeseire, meg falmaszasra, es hetvegen sielni / jeget maszni / turazni. Neha az az erzesem, fel Bishkek tudja, hogy megyek. Persze nagy kitolas, mert a kovetkezo ket szombat munkanap Kirgizisztanba, meg egyebkent is nagy projekt lesz, tehat kizart dolog, hogy beleferjen a heti negy edzes este 6-tol... No, meglatjuk mi lesz...

Legkesobb egy honap mulva ujra itt.