Kevesebb, mint 48 óra, és máris elkezdhetem a moszkvai reptéren a 8 órás ülősztrájkomat.
Addig azonban még rengeteg elintéznivalóm van, nevesítve:
- 400 km-ert utazom, hogy elfogyasszam utolsó magyarországi buktámat;
- össze kell pakolnom egy 20+8 kilós bőrőndbe, ami tekintve, hogy egy évre pakolok, -40 és +40 közötti időjárásra készülve, a tevékenységek széles skálájára számítva (úgymint munka, szabadidő, hegymászás), valljuk be, gondot okoz;
- meg kellene tanulnom legalább az orosz abc-t, hogy a moszkvai reptéren ne tévedjek el;
- sirva röhögős búcsút kell mondanom a legkedvesebb barátaimnak.
Ha a 4-ből 3 sikerül, elégedett leszek. :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Még sose kommenteztem blogba bele. Itt az ideje elkezdeni.
Jó utat, kéz és lábtörést! És vigyázz a kazah lányszöktetőkkel :)
Ja, és: "jagsemas"! Bár ez lengyelül van, nem kazahul, de Borat mindig így köszön.
GG
Sajnálom, hogy nem búcsúztathattalak sírva-nevetve a többiekkel, de Ági elmesélte a részleteket. Nagyon jó utat kívánok. Remélem sikerült a súlyhatáron belül minden fontosat elpakolnod. Ha mégis itthon maradt volna valami nélkülözhetetlen, kipostázzuk ...egy angyalnak semmi sem jelenthet akadályt :)
Már most várom a beszámolókat, akár a lelki életed minden apró rezdüléséről is :)
Megjegyzés küldése