Megerkezes

Hat, megerkeztem Kazahsztanba.
Egeszen ugy ereztem magam, mintha d-k azsiaba utaztam volna, marmint az ut hosszat es a szervezettseget tekintve.

No de kezdjuk az elejerol. Majus 2., egy negy napos unnep kozepe, eloszor azt hittem, ember nem lesz, aki nem eppen Paklenican maszik. De negy kedves baratot megis sikerult osszekaparnom, akik kikisertek a repterre, ami melyen meghato volt szamomra. Lassuk be, egesz kocsikonvojjal mentunk, es teljesen rendes bucsubulit sikerult osszehoznunk. Ime a csapat, es igen Agi, sajna tenyleg ez lett rolunk a legjobb kep. J

Mar a repteren kezdodtek a gondok, mert bar a hires szineszno hiaba vetette be osszes rabeszelo kepesseget, tulsulyos csomagomat csak abban az esetben voltak hajlandoak felengedni a gepre, ha plussz dijat fizetek. Hat, gondoltam, ezen ne muljon, akkor fizetek. Igen am, de idokozben a ket legitarsasagnak, akikkel utaztam (moszkvai atszallassal), megszunt a szerzodesuk egymassal, igy azt mondtak, nem fizethetek tulsulyt, inakbb szedjek ki 4 kilot a borondbol, es kis zacskokban vigyem fel a repulore, mert az nem baj. Ami, ugye, eleg nagy hulyeseg, nekem meg mindenkeppen rossz, mert azt nem akartam elarulni, hogy azon a kis 10 kilos hatizsakon kivul, amit kezipoggyaszkent bevallottam, meg van egy masik nagy, meg egy halozsak, meg a teli hegymaszo ruham, meg az a gyonyoru virag, amit kaptam, ezek melle nem akarok meg ket masik zacskot is cipelni. Osszessegeben a 22 kilo, amit feladtam, boven alulmulta azt a 32 kilot, amit a kezemben cipeltem. (Kep: kezipoggyaszom... A viragomat kulon is nezzetek meg!)

Vegul megis ez lett a megoldas, es csodak csodajara sehol nem kuldtek el a francba – legalabbis nem olyan nyelven, amit ertettem volna.
Moszkvaba megerkezve – mivel a kovetkezo gepre csak a csomagom volt becsekkolva, en nem – elkezdtem lobogtatni a repjegyemet, hogy most mit csinaljak. Erre elvettek, es mondtak, jojjek vissza 5 ora mulva. Elso meglepetesemben oda is adtam, majd erosen elkezdtem gondolkodni, hogy teljesen megorultem, meg egy fenymasolatom sincs az egeszrol. De gondoltam, hogy 5 ora mulva is lesz meg 3 oram, ennel nagyobb gebaszbol is kikerultem, nagyon meg ugyse tudok ugralni a kezipoggyaszom miatt.
5 ora mulva az utlevelemet is elvettek.
Tovabbi egy ora mulva felszedett egy kisbusz, amivel 1 orat kerimbokaztunk a repteren, hogy mintegy 150 meterre a kiindulasi ponttol kitegyen. Ezalatt 4 biztonsagi kapun es 6 legiutaskiseron mentem keresztul.

Innen mar csak 4,5 ora repulout, es meg is erkeztem Almatyba, szombat reggel fel 6-ra. Es meglattam a hegyeket…

A repteren meglett a csomagom, megtalaltam a taxit, amely vart ram, es mar azt hittem, hogy innen egyenesben vagyok, amikor is a szallodaban kozoltek, hogy ket nappal korabbra vartak, a taxis kerte, hogy fizessek, mert a ceg nem tette, (termeszetesen tengeben, ami nyilvan nem volt nalam), es felfedeztem, hogy a borondomrol lakatostul vagtak le a cipzart, hogy bele tudjanak nyulni.

Aztan persze megint mindent megoldottunk, volt ures szoba a szalloban, valtottam penzt es kifizettem a taxist, (amit a ceg vissza is fizetett, na jo, pontositsuk, ott jarunk, hogy elismerte a kovetelesem) es a borondombol csak az orvosi felszerelesem hianyzik, azota is azon csodalkozom, vajon kinek kellett 92 db malaria tabletta, amikor ez nem is malarias terulet!

A kovetkezo sokk akkor ert, amikor megtudtam, hogy itt a szabadsagra kiadott masodikat, azaz a penteki napot (majus 1 itt is nemzeti unnep) masnap, azaz vasarnap kell ledolgozni. Szerintem a vilagon az egyetlen hely es egyetlen vasarnap, amikor dolgozni kell, hat nem pont akkor erkeztem???

Az elso munkanap buli volt, ugy ereztem magam, mint Karacsonykor, amikor rengeteg szines, am haszontalan dolgot kapok, mint pl. tuzogep, rottringceruza (ketto darab), radir, gemkapocs, szamologep, stb., mindezt ugy, hogy senkinek nincs sajat asztala, hanem oda ul le, ahol hely van…

Majdnem megkaptam az elso figyelmezteto felszolitasomat is, (mint az into az altalanos iskolaban…), mert a ceg rendszerei szerint mar tobb mint ket hete ott dolgozom, es ma reggel nem jelentem meg egy kotelezo megbeszelesen, amirol en delben ertesultem, annak kapcsan, hogy elhalasztottak egy honappal.

Be lettem mutatva legalabb 30 embernek, akiknek eselyem sincs eletem vegeig sem megjegyezni a furcsa nevuket es parositani oket arcokkal, kiveve Vladimirt, aki megmaszta az Everestet 8 eve es azota nincs orra.

A varos egy csoda a maga nemeben, de errol majd legkozelebb irok, mert meg ido elott ki fogok fogyni a mondanivalobol.

Puszilok mindenkit,

Nora