Haromnegyedes

Kicsit megkesve, de jojjon a kilencedik havi osszefoglalo.

Igazabol nem sok ujdonsagrol tudok beszamolni, az utobbi egy honap a munka jegyeben telt.
Mivel Kirgizisztanban a szombatok is munkanapok voltak es este 10 elott altalaban nem sikerult vegezni a munkaval, vasarnap csak es kizarolag arra maradt erom, hogy fekudjek az agyban. Na jo, kimentem setalni a helyi hegyekbe, (Bishkek mellett is nem messzire vannak a hegyek, a leghiresebb az Ala-Archa region, ami egy gyonyoru volgy 3000-4000-es csucsokkal a ket oldalan,) de az tenyleg csak seta volt. Es meg fenykepezot sem vittem.

Almatyban visszaterve visszaalt minden a normalis kerekvagasba - munka - edzes - olvasas, hetvegen hegymaszas, amirol ugyancsak nincsenek kepek, mert a franc se veszi elo minusz 20 fokban, 3700 meteren egy 6-os ut megmaszasa kozben. Higyjetek el nekem, gyonyoru.

Ami viszont ujdonsag, hogy - nem ertem miert - de januartol mindenki megtanulta a nevem. A biztonsagi or reggel ugy koszon, hogy: Jo reggelt, Nora; a bufeben a bufes lanyok megkerdezik, hogy: Nora, hogy erzed ma magad?. Amiert en persze nagyon halas vagyok, csak nem ertem, megiscsak legalabb 400-an dolgozunk itt...

A masik furcsasag, hogy eletemben nem kaptam ennyi hazassagi ajanlatot, mint az elmult egy honapban. Az osszes taxisoffor el akar venni felesegul. Tehat barhova megyek, az valahogy ugy nez ki, hogy beulok a taxiba, es elkezdodik a beszelgetes:
- Amerikai?
- Nem. Magyar vagyok.
- Ah! Magyar! Akkor mi rokonok vagyunk! / Az apam ott szolgalt. / A nagyapam elt ott egy ideig. / A batyam felesegenek a nagynenje ott tanult.
- Oh, nagyszeru! Es szerette?
- Persze. Es mit csinalsz itt?
- Dolgozom.
- Mit?
- Tanacsado vagyok. Egy nemzetkozi audit cegnel.
- Aha. (Lathatolag fogalma sincs, mindez mit jelent.)
- Es miota vagy itt?
- 9 honapja.
- Es van ferjed?
- Nincs
- Nincs? Miert?
- Jo kerdes.
- Es hany eves vagy?
- Inkabb nem mondanam meg.
- De miert? Mondd meg!
- 27
- Hm. Nekem sincs felesegem. Mi nagyon jo par lennenk egyutt. Elveszlek felesegul.
- Hat, a mamam nem biztos, hogy orulne neki.
- Oh, a mamat megoldjuk!
- (Itt mindig megunom a temat, szoval...) Nincs ferjem, de van baratom.
- Aha. (Hallgatas. Lassan hazaerkezunk.)
- Es kivel laksz?
- (Na, itt kezdem banni, hogy nem hazudtam be a ferjet mar a legelejen.) A baratommal.
- Ah. (Fizetek, majd kezcsok / telefonszam atnyujtasa es megigertetese, hogy felhivom.)

A kedvencem az a taxisofor volt, aki tok veletlenul Agit is anno kivitte a repterre, es bucsuzaskor kedvesen meg hozzatette, hogy de ha Agi kijonne, inkabb ot venne el.


Aztan tovabbi fontos esemeny, hogy Denis es Simone megmaszta a Makalut par nappal ezelott. A hegy elso teli megmaszasa, kifejezetten nagy sikernek szamit. (Bovebben: http://simonemoro.blogspot.com/ vagy http://www.mounteverest.net/news.php?id=18035)
Persze mi itthon ezt kellokeppen megunnepeltuk. :) Azert a technika hihetetlen: A csucstamadas utan az alaptaborbol a fiuk skype-on keresztul ecseteltek, milyuk (nem) fagyott le.

Igerem, legkozelebb mar fotokkal jelentkezem.