Gyalog Kirgizisztanba

Jelentkezem, visszaerkeztem, es meg a biskeki bortonoket sem lattam, a taskentieket meg plane nem. :) Az ut maga csodas volt, a legszebb tajak egyike, ahol valaha jartam.

Nehany parameter:

- 5 nap, kb 120 km., egy 4200 m-es hagoval, satorral;
- 5 napig kasa reggelire es vacsorara, reggel egy kis szaritott gyumolccsel, este sok szalonnaval;

- 5 napig majdnem folyamatosan csepergo / zuhogo / szallingozo eso / jegeseso / ho;

- 6 nagy gleccserpatak atszelese (max 5 fokosak); - 8 fos nemzetkozi ujsagiro – tanacsado csapat (5 orosz, ebbol ketto Kazakhstanban el, ket kazakh es egy magyar)

- Egy onjelolt orult turavezeto. Hihetetlen sebesseggel kezdtem el Ateszt es Dokit ertekelni, es bizni a sajat tudasomban es kepessegeimben.

Na, es akkor a reszletek.

1. nap. – Az indulas Valamelyik orult kitalalta, hogy hajnal 5-kor talalkozzunk a varos kozepen (ami szerencsere 300 meterre van a lakasomtol), onnan rovid kocsikazas utan fel 7 korul mar uton is voltunk. A csapat elso ranezesre eleg erdekes volt, 3 tanacsado, 3 ujsagiro meg egy Yeti, illetve a maradek. 10 ora korul elkezdett esni, amikor atszeltuk az elso gleccserpatakot akkor egy kicsit elallt, majd ujra rakezdett. Szemely szerint nekem a patakon valo atkeles kisebb sok volt, tulajdonkeppen lefagyott a labam abban a masfel percben, amikor benne altunk combig a vizben, es probaltunk nem felborulni az eros sodras miatt. Szerencsere az oroszok hoztak palinkat, igy a felmelegedes eleg hamar megvolt.
Mivel eleve 2300 meter korulrol indultunk, no es egy egesz uveg palinka elfogyott az elso sokk utan, az orosz csapat eleg hamar kidolt, igy delutan 4 korul letaboroztunk es elfogyasztottuk elso adag kasankat…

2. nap. – A hatar

Reggel persze koran keles,

hamar el is ertuk a hatart, ami egy 3500 meteres hago tetejen volt, a semmi kozepen. Hatarornek semmi jele... Az ut maga konnyu volt, csak a nagy hatizsakok es a tav tette nehezze. A turavezetonkon ezen a napon jelentkeztek az orulet elso jelei: mindenkeppen ketszer annyi tavot akart megtenni, mint amennyit egy normalis csapat megtesz, es nem erdekelte, hogy az oroszok nem birjak a tempot. A taj viszont gyonyoru volt, es este 10 korul a satrat is sikerult felallitanunk. :)

3. nap – A to

Az elozo napi 14 oras menet utan a csoporttagok kidoltek, igy delelott pihenes volt, illetve fakultativ programkent elmentunk megnezni egy kozeli tavat. Ott kotelezo programkent furodtunk (ami a beleugrasbol, szidkozodasbol es minnel hamarabbi kijovetelbol allt.) En meg ilyen kek tavat eletemben nem lattam...

Delutan elvandoroltunk a gleccser alatti tormeleklejto aljahoz, orommel elfogyasztottuk a kasankat, tabortuzet raktunk, megtalaltuk a kozosen elenekelheto dalokat, mint `Ha jo a kedved usd a tenyered; valamint `Kacsatanc`, es a siker oromevel tertunknyugovora.

4. nap – A gleccser

Hajnal 4-kor keles, 6-kor indulas. A hosszu toremeleklejto utan elertunk a meglepoen hosszu gleccserhez. Na, itt kezdett gyanu lenni a dolog, hogy egy ilyen kiterjedt gleccsert keresztezunk, es tenyleg semmi felszerelest nem hozunk? Amikor ramutattak az atjarora, elkezdtem ketelkedni, hogy ezt meg lehet-e csinalni... Nem lehetett. Az utolso 5-10 meter 70 fokos jegfal volt, amin keptelenseg volt felmenni, foleg ezzel a csapattal.

Persze kiderult, hogy van egy joval egyszerubb ut, a gleccser kozepen keletnek kell fordulni egy tormeleklejtonek, csak az `nem olyan izgalmas` a vezetonk szerint.

Hogy izgalom eleg legyen, es mivel egy paran a kimerultseg szelen voltak, a gleccser kozepen ejszakaztunk, ahol ejszaka a gleccser mozgasat hallgatva volt idom elgondolkozni, hogy a francba fogom orult vezetonket lebeszelni, hogy egy masik, meredekebb es eddig jaratlan gleccsert valasszunk tovabbi utunknak, mindenfele felszereles hianyaban. Ahhoz kepest, hogy 32 eves ferfi, tulajdonkeppen elkezdett hisztizni, hogy en megigertem neki, hogy arra mehet, es amikor mondtam, hogy menjen, de en nem, es mivel szukeben vagyunk idonek nem varok 6 orat, amig probalkozik feljutni a gleccseren. Erre megkerdezte, hogy de akkor megis ki fogja megmenteni, ha beleesik egy gleccserhasadekba? ...

5. nap – Megerkezes

Vegul is nagy nehezen sikerult kiharcolnom, hogy demokratikusan szavazzunk az utvonalrol. Es mentunk a normalis, veszelytelen es istenien elvezetes turistauton. Cserebe fel napig nem szolt hozzam a turavezeto. :) Viszont masik 4 ember ot percenkent imat mormogott felem, es Szentpetervarra barmikor hivatalos vagyok. :)
Gyonyoru volgybe jutottunk ki, delutanra elertuk az elso jurtakat, ahol megittam elso pohar kumiszomat (nagyon finom!), vettunk kirgiz kenyeret, es este 8 korul elertuk a `kocsiutat`, ahol kibereltunk egy 50 eves jarganyt, amely 6 km/oras sebesseggel levitt a topartra.

6. nap – Lake Issyk-Kul

A to maga kisse csalodas volt, en valami vilag vegi elhagyott helyre gondoltam, e helyett Balaton 2 volt, aranyparttal, Jet-skivel, csuzdaval, vattacukorral. Ellenben 19 foknal nem volt melegebb, sos vizu, es mindket oldalan 4000-es csucsok veszik korul. Egy kis kulonbseg megis van. :) Talaltunk egy nagyon edes kis szallast, egy 70 koruli lengyel neni otthona, a kertben a zuhany, meg egy lugas, tele gyumolcsfaval, es palacsintat sutott nekunk delutan. Egyszeruen tokeletes volt. Strandolas mellett elmentunk a helyi bazarba, szuper volt, kb mint 20 evvel ezelott Magyarorszagon. Hihetetlen mennyisegu vicces kalapot vasaroltunk ossze, en meg vettem egy gyonyoru horgolt kendot, amire a szentpetervari lany kijelentette, hogy naluk csak a nagymamak hordanak ilyet.

7. nap – A visszaut

Szombaton az ejszakai busszal jottunk vissza. Ez sem telt esemenytelenul, ugyanis delutan meg elmentunk egyet hajokazni a tora, ami elvileg egy egy oras hajout lett volna, az ido felenel egy kis furdessel a to kozepen (ami meglepoen hasonlitott a hegyi tavi furdeshez, nevezetesen beleugrani, szitkozodni es minnel hamarabb kiuszni.). Minden a terv szerint meg addig a pillanatig, amig nem akartunk visszaindulni. A motor ugyanis nem indult. Tovabbi egy ora a to kozepen, mire megerkezett a mentohajo. :)

Azert boven elertuk a buszt, en pillanatok alatt elaludtam, csak a hatarnal, ejfel magassagaban ebredtem. A kazakh srac szabalyosan reszketett mellettem a belepo pecsetem hianya miatt, de en olyan faradt voltam, hogy elfelejtettem felni. Valoszinuleg szerencsem is volt, keso volt, nagy tomeg, es szerintem a hatarorok egyszeruen nem ismertek a latin betuket, mert ot percnyi tanakodas utan megkerdeztek, melyik orszagbol is jottem, majd ranyomtak a kilepo pecsetet a vizumomra es elengedtek. A kazakh oldalon kb ugyanez a sztori jatszodott le. Szoval most van ket kazakh belepo pecsetem, de kilepo egy sem. :)

Osszefoglalva, csodas volt a tura. (Meg ha a leirasban tobbsegeben a nehezsegek is szerepelnek...) Sokat lattam, sokat tanultam, es szereztem egy-ket uj baratot. Es Kirgizisztan az a hely, ahova vissza kell menni...