Szoval, azt mar emlitettem, hogy kijott meglatogatni Agi, es elmentunk egy 3 nap / 4 ejszakas utra. Mondanam, hogy az orszag masik felebe, de az igazsag szerint a masik felenek meg a kozeleben sem jartunk, 'csak' 750 km-erre ugrottunk el, egeszen az Uzbeg hatar kozelebe, az Akzu-Dzhabagly Nemzeti Parkba. Eljott velunk egy masik Agi is, 
aki egy honapja el kinn es ugyancsak hozzank hasonlo betegseg-tuneteket produkalt a tura elotti hetekben, igy megfelelo beszedtemaval felszerelkezve indultunk el.
aki egy honapja el kinn es ugyancsak hozzank hasonlo betegseg-tuneteket produkalt a tura elotti hetekben, igy megfelelo beszedtemaval felszerelkezve indultunk el.Az elso meglepetes a vonatallomason ert: egyaltalan nem volt olyan lepukkant, mint gondoltam, hogy lesz. Ami kisebb megkonnyebulessel toltott el, mert 14 oras vonatut vart rank, ejszaka, igaz luxus 4 agyas alvofulkeben. Tulajdonkeppen 10 perc utan kiderult, hogy a ket Agi mintegy 18 evvel ezelott ugyanabban az evben utaztak a Baratsag-Beke vonaton Moszkvaba, es tulajdonkeppen innentol kezdve eletpalyajukban csak kisebb elteresek azonosithatoak be, igy beszedtema boven akadt.
(Uram Isten, hova kerultem)
(En boldog vagyok, mert a lanyok ket korty bornal nem voltak hajlandoak kozosen tobbet inni, egy az egesz uveg ram maradt)
(Es itt fogom tolteni az ejszakat!)
Aztan kora hajnalban megerkeztunk a vilag vege moge, szerencsere semmit nem lattunk mert meg sotet volt, meg nagyobb szerencsenkre tenyleg vartak minket az allomason. Egy oriasi hazba szallasoltak el, az ebedloben egy kisebb baltermet lehett volna berendezni, es en meg eletemben nem ettem annyit, mint az alatt a harom nap alatt, annyit foztek rank.
A turavezetonk egy nagyon kedves orosz hazaspar volt, a ferfi, aki 55 volt de legalabb 65-nek nezett ki, viszont a tempoja egy 35-osnek felelt meg. Foglalkozasat tekintve kutato, a hegyi tehenek taplalkozasi szokasaira szakosodott, ezzel a terulettel a szovjet era alatt bejarta Tadzskisztant, Kirgizisztant, Bulgariat es Oroszorszagot, es eppen Kazahsztanban volt amikor szetesett a Szovjetunio es nem volt aki tovabb finanszirozza a hegyi tehenek taplalkozasi szokasainak kutatasat, igy itt ragadt. A felesege meg vele.
Egy rovid piheno utan meg is kezdtuk elso napi turankat- igaz a csapat mar megfogyatkozott, Agi (a masik Agi) otthon maradt pihenni, mig mi tulajdonkeppen felrohantunk ezer metert.
Egy rovid piheno utan meg is kezdtuk elso napi turankat- igaz a csapat mar megfogyatkozott, Agi (a masik Agi) otthon maradt pihenni, mig mi tulajdonkeppen felrohantunk ezer metert. 
Utkozben lattunk egy csomo allatot, meg mindenfele novenyeket, peldaul csipkebogyot, aminek Agi (az egyik) hirtelen nagyon megorult, de aztan megallapitotta, hogy az itteni csipkebogy sokkal szorosebb a hazainal, es igy nem jo. Ez persze nagy szerencseje az itteni medveknek, akik allitolag vegetarianusak, es CSAKIS bogyokat esznek. Meg macikakit is lattunk, (szerintem meg parolgott) es tenyleg ugy nezett ki mint egy felig kesz bogyodzsem.
Az elejen gyonyoru idonk volt, 
de sajnos mire a csucsra ertunk teljesen befelhosodott, es irto hideg is lett, igy a forro tea nagyon jol jott.
Persze voltak, akik mashogy melegettek...
Hazafele megalltunk egy gyonyoru vizesesnel; tenyleg lelegzetelallito latvany volt.
Miutan sikerult felkaszalodnunk a hazunk elott a lora (micsoda csalodas volt! a haz elott szallunk fel! semmit nem fogunk latni!), es mintegy masfel perc utan befordultunk az utcasarkon, az alabbi latvany terult elenk: (hogy ezt addig hogy a fenebe nem vettuk eszre???)
Es mi, teljes mertekben azzal az erzessel, hogy mi vagyunk a pusztak asszonyai, akik most mennek es meghoditjak azt (a pusztat), buszken ultunk lovainkon, akik persze teljes mertkeben figyelmen kivul hagytak osszes kedves es kevesbe kedves iranyitasi szandekunkat es mentek a sajat fejuk illetve az elozo lo hatsoja utan.
Es aztan annyira belejottunk, hogy egesz folyokon keltunk at.
Persze nagy megkonnyebules volt ket ora lovaglas utan leszallni es egy kicsit gyalog folytatni az utat.
A rengeteg madaron kivul szemelyesen megismerkedhettunk a Beherovka -bogyoval, aminek az ize teljesen olyan, mint a Beherovkae, ami mondjuk nem csoda, mert ebbol a bogyobol keszul. Itt kezdtuk el megiscsak irigyelni a vegetarianus macikat. Allitolag a helyiek ginbe teszik, ami egeszen erdekes otlet, egyszer kiprobalom, hogy osszekeverm a gint beherovkaval.
A ket oras tura vegen gyonyoru kilatohelyre jutottunk, lattuk a hegyeket, a varost, (na jo, falut), es egyebkent meg pusztasagot, ameddig a szem ellat.
Lefele mar siettunk, mert egesz ehesek voltunk - ez valami olyasmi erzes volt, amit a reggeli utan keptelensegnek tartottam, hogy valaha is fogok meg erezni. Az ebed mind a harom nap ugyanolyan volt - az asztalterito szerepet betolto kabat, rajta a harom fogasos ebed legalabb ket kulonbozo salataval, teaval es kaveval. A kiseroink pedig addig nem voltak hajlandoak enni, amig mi jol nem laktunk.
de sajnos mire a csucsra ertunk teljesen befelhosodott, es irto hideg is lett, igy a forro tea nagyon jol jott. Persze voltak, akik mashogy melegettek...Hazafele megalltunk egy gyonyoru vizesesnel; tenyleg lelegzetelallito latvany volt.
Masnapra szerencsere mindenki teljes egeszsegnek orvendett, amire szukseg is volt, mert lovasturara indultunk. Ezen a helyen kell megemlitenem, hogy az elmult 6 honapban hosszan tervezgettem, hogy egy 10-14 napos lovasturara megyek a Tien-Shan-ba jovo nyaron. Na, ez az a terv, amit ket ora lovaglas utan iszonyatosan surgosen es veglegesen elvetettem.
Miutan sikerult felkaszalodnunk a hazunk elott a lora (micsoda csalodas volt! a haz elott szallunk fel! semmit nem fogunk latni!), es mintegy masfel perc utan befordultunk az utcasarkon, az alabbi latvany terult elenk: (hogy ezt addig hogy a fenebe nem vettuk eszre???)
Es mi, teljes mertekben azzal az erzessel, hogy mi vagyunk a pusztak asszonyai, akik most mennek es meghoditjak azt (a pusztat), buszken ultunk lovainkon, akik persze teljes mertkeben figyelmen kivul hagytak osszes kedves es kevesbe kedves iranyitasi szandekunkat es mentek a sajat fejuk illetve az elozo lo hatsoja utan. Es aztan annyira belejottunk, hogy egesz folyokon keltunk at.Persze nagy megkonnyebules volt ket ora lovaglas utan leszallni es egy kicsit gyalog folytatni az utat.A rengeteg madaron kivul szemelyesen megismerkedhettunk a Beherovka -bogyoval, aminek az ize teljesen olyan, mint a Beherovkae, ami mondjuk nem csoda, mert ebbol a bogyobol keszul. Itt kezdtuk el megiscsak irigyelni a vegetarianus macikat. Allitolag a helyiek ginbe teszik, ami egeszen erdekes otlet, egyszer kiprobalom, hogy osszekeverm a gint beherovkaval.A ket oras tura vegen gyonyoru kilatohelyre jutottunk, lattuk a hegyeket, a varost, (na jo, falut), es egyebkent meg pusztasagot, ameddig a szem ellat.Lefele mar siettunk, mert egesz ehesek voltunk - ez valami olyasmi erzes volt, amit a reggeli utan keptelensegnek tartottam, hogy valaha is fogok meg erezni. Az ebed mind a harom nap ugyanolyan volt - az asztalterito szerepet betolto kabat, rajta a harom fogasos ebed legalabb ket kulonbozo salataval, teaval es kaveval. A kiseroink pedig addig nem voltak hajlandoak enni, amig mi jol nem laktunk.
Utolso nap a helyi kanyonba mentunk el. Terepjaroval indultunk, es maga az ut is gyonyoru helyen ment keresztul - vegtelen puszta, es valahol a tavolban 4000-es, havas hegyek. 
Aztan elertunk a kozel 300 meter mely kanyonhoz,
es mar csak annyi volt a dolgunk, hogy lemenjunk az aljara es megmossuk arcunkat a folyoban -allitolag ez azt jelenti, hogy visszajovunk. A folyo valoszinuleg idealis lenne vadvizi evezesre es minden bizonnyal ezt meg senki sem probalta ki...
es ha nem lettunk volna halalosan tuloltozve (az elozo napok kisse huvosebb idojarasabol azt a buta feltetelezest vontuk le, hogy kizart dolog, hogy 25 fok fele emelkedhet a homerseklet), akkor biztosan tobb fenykepet csinalunk. Igy csak 100 darabot sikerult.
Lent nagyon jol esett a tea, persze csipkebogyoval (maci sehol).
Aztan mar csak vissza kellett masznunk, ami persze megerolteto volt, bar szerintem egyszeruen csak megprobaltuk a leheto legtovabb huzni az ottletunket, hatha lekessuk a vonatot es ottragadunk.
Aztan mar csak egy rovid 14 oras vonatut, es vissza is erkeztunk Almaty-ba.
Osszefoglalva: szerintem egyertelmuen ez az a hely, ahova el kell menni, ha valaki Kazahsztanba latogat. Ket kiemelt idoszak van: szeptember vege-oktober eleje, amikor gyonyoru szinesek a fak, valamint aprilis vege, amikor nyilnak vadon a tulipanok. AZOK a tulipanok, amiket a hollandok innen vittek el es terjesztettek el. Allitolag.
En biztos megyek valamelyik tavasszal - megmostam az arcom a folyoban. Jo alaposan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése