A nyari hegymaszoszezon vege es a teli hegymaszoszezon eleje kozotti rovid egy honapos szunetet arra hasznaltuk fel, hogy a hetvegeket a sziklakon toltsuk.
Ezt tobb esetben is az Almatytol 120 km-re, a styeppe kozepen levo kisebb sziklacsoportnal tettuk. Az ido itt is megbolondult, annyi csapadek esett az osszel es olyan meleg volt november elejen, hogy az egesz sztyeppe kizoldult, es a viragok elkezdtek nyilni. Ha igy haladunk, a kazakoknak lesz egy irtozatosan nagy alfoldjuk, es a magyarok lovagolhatnak vissza.
Ennek a helynek kulon josaga, hogy eleg tavol van Almatytol, igy teljes hetveges program, esti hussutogetessel es italozgatassal,
ejszakai terepezessel (ennek elofeltetele az iszogatas, mert a fiuk szinjozanul nem adjak kolcson a kocsijukat), tabortuzes gitarozassal
es orosz hegymaszodalok eneklesevel, egyszoval mindennel, amit 16 es 18 eves korom kozott kihagytam.
A sziklamaszas eleg erdekes itt, a hegymaszo edzes resze, hiszen sokszor kell 4000 meteren 6-os utakat maszni, tehat nem a szepseg a lenyeg, hanem az, hogy minel jobban edzesben legyen az ember. Ennek megfeleloen ugyanazt az utat egymas utan ket etapban 3-4 alkalommal megmasszuk fel-le (!), majd utana johet a szorakozas, (meg nehezebb utakat maszni szep stilusban) marmint akinek marad ra ereje. A franc esne a fiukba, hogy nekik marad.


Az ejszakai minuszok es a delutani gyonyoru ido kozott nagy a kulonbseg, ezert van az, hogy kora reggel mindig 3 retegben es sapkaban, valamint lefagyott kezekkel masztunk,
Allitolag februar vegetol ujra eleg jo az ido a maszashoz, es a teli havas es hideg csucshoditasok utan oromunnep ujra visszajonni a sziklakhoz. Mar alig varom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése