2008. szeptember 19., péntek

Nyarvegi turaosszefoglalo

Hallom, Magyarorszagon mar fagy, es hat lassan itt is itt a nyarvege (bar allitolag jon meg az indiannyar). Bar nem is igazan ertem, ez miert izgat engem, iden nyaron is tobbet voltam hoesesben mint vizparton...

Rengeteget emlitettem a hetvegi turakat, de fenykepeket nem igazan raktam fel. Arra gondoltam, csinalok egy kis osszefoglalot, igy nyar vegen, ezekrol a hetvegi turakrol.


A csapat.
Hat, alapvetoen ket csapattal maszkaltam. Az elso csapat azok az edzotarsaim, akikkel hetente ketszer edzem. Ez a csapat a nyar nagy reszen eleg kicsinyke volt, mivel az osszes instruktor valahol hegyet maszott. Aztan Augusztus vegen hazajottek a fiuk, volt nagy kepmutogatas, (ez itt az uj ut a Khan Tengrire, ez itt az uj ut a Kazakhstan Peak-re, es meg masik ket csucsra, aminek a nevet sem tudom (marmint en); ja, itt egy kicsit rizikos volt, mivel a jeg rettento vekony volt, es a jegcsavarokat nem volt ami megtartsa; ja, ezert a maszasunkert aranyjegcsakanyt ajandekozott a koreai kormany...). Na, szoval hazajottek a nagy hagymaszo fiuk, egybol tobben kezdtek el treningre is jarni, meg a hetvegi maszasokon is megnott a letszam... Szoval mig nyaron 3-5-en voltunk, most 10-12 ember van ott egy-egy turan.
(Urubkoval) A csapat egyebkent nagyon jo, csak a fele beszel egy kicsit angolul, a masik fele meg nagyon orul, hogy en tudok mar ket mondatot oroszul makogni. Estenkent mindig nagy ossznepi orosztanitas folyik (azaz probalnak engem tanitani oroszul), ami persze egy ido utan ossznepi rohogesbe fullad.
Esti koteltechnika es orosztanulas.

A masik csapat az Everest maszo kollegaim es barataik. Ok kulon kis helyet foglalnak el a szivemben (marmint a barataik), mert mindegyik halalra szokott dicserni, hogy milyen jol birom a tempot. :)

Az alvas
En altalaban preferalom, ha nem hajnalban indulunk a hegyekbe, hanem meg elozo este kimegyunk, valahol ottalszunk, es reggel szep nyugisan osszekeszulodve indulunk el. Igy is ugyanolyan koran kelunk persze, mintha otthonrol indulnank, de megis...
A 'valahol alszunknak' vannak kulonbozo variacioi.
Sokszor alszunk azokban a regi kibuheralt katonasagi vagonokba, amit jo par evvel ezelott telepitettek a hegyekbe, es azota egeszen lakajossa varazsoltak.


A masik lehetoseg persze a satrazas, aminek mindig megvan a kulon hangulata.
A reggel elso sugarara - ez nem volt szep a fenykepesztol...
Reggeli mosdas.
Ahhoz meg mindig nem tudtam hozzaszokni, hogy az itteniek a hegyekben nagyobb vacsorakat es reggeliket 'utnek ossze', mint amiket en otthon a jobb napjaimon.
Ezen a turan kisebb oromunnepet jartunk amikor sikerult begyujtani a gazfozot - mindenki otthon hagyta a gyufat... Persze forralt borozas lett a vege a satorban. :)

A csucs eddig a saslikozas volt a hegy kozepen...




A turak
Hat, azokrol tobbet nem tudok mondani, mint hogy gyonyoruek es valtozatosak...

4 megjegyzés:

Pifta írta...

Nori, nagyon jok a kepek! Nem kicsit irigykedem, habár a holnap esti szekszárdi szüreti fesztiválon sem lesz annyira rossz :)

Névtelen írta...

Hat, azert meg en irigykedem... a Jo bor nagyon hianyzik itt, hat meg a bornapok a varban vagy a szureti fesztival valami szep kis varosban... :)

Névtelen írta...

Szia Nori,
Szuperek a kepek!

Arrol, hogy hogyan kepesek emberek terulj-terulj asztalkat varazsolni a semmi kozepen az jut eszembe, hogy amikor a Sinain turaztunk, akkor arab vezetonk szinte a "semmibol" alkotott olyan reggeliket, hogy kesz voltunk, harom/negy fele fogas, amit palacsintaval zartunk. Igaz, egyszer meglestuk es fadarabbal keverte el a palacsintatesztat :) de ez az izebol semmit nem vett el...

Emese Reinhardt írta...

azonnal szerezz nekem kinti melohelyet!!! ((:
ms