Tavaszi sziklamaszasok

Mar irtam egyszer (hoppa, ketszer...) az Ili folyorol es a mellette levo sziklarol, ahol 1000 eves sziklarajzok vannak (a legerdekesebb, amelyik Budhat abrazolja, hogy hova el nem jutott a tan...).

Szoval most nem irnam le megint az egesz sztorit, csak a keso oszi maszasokhoz kepesti kulonbsegeket. Es a legfobb kulonbseg a tarsasag. Keso oktoberben es kora novemberben ugyanis nagyon keves olyan elszallt ember volt, aki ugy gondolta, hetvegenkent maszni es satrazni kell menni, tehat joreszt Denisszel es Vadimmal mentunk. Sokszor mi voltunk az egyetlenek, akik kinn masztak. Az estek jokedvuen, de alapvetoen csendesen teltek, neha kijott estere par ember, de meg igy is.

Bezzeg most. A tel utan az egesz maszotarsadalom kinn nyuzsog, foleg, hogy a sztyeppen napkozben mar igen jo ido tud lenni. Annyi kotel log a falon, hogy megszamolni is keptelenseg, estenkent meg nagy buli van. Egy ideig probalkoztam az uj emberek nevet is megjegyezni, de aztan vegleg feladtam, mar azt is keverem, kit honnan kellene ismernem, nekik meg konnyu, mert csak egy oroszul mit sem tudo ember van az egesz tarsasagban, igy engem mindenki ismer. Ennek kifejezett elonyei is vannak, mindenki vegtelenul kedves velem, gyanakszom, a 'hatranyos helyzetem' miatt. Azert az orosztudasom nagyban fejlodik, az egyik igen kedves maszotarsam megjegyezte, 1 eves kislanya ugyanolyan szinten gagyaraszik mint en, azaz pa (papa), ma (mama), da (igen), ahhhhhhhhhhhhhhh! (ah, mit nem ertetek, mikor olyan egyertelmuen magyarazom????)

Na, de jojjenek a kepek.

Szoval napkozben sziklamaszasok, kifulladasig.
40+ meteres utak. :) A feher pottyok a tavalyi sziklamaszoverseny utvonalat jelolik.

Itt meg nem latszik a jo ido a ruhamzatomon, de csak azert, mert koran kezdtunk. :)Hat ez meg mi?Bamuldozas.Sokat javult a szolgaltatasi kor - peldaul mar van hivatalos WC is.Esti furdes. (Na jo, ez pont a kezmosasban merult ki - ugye ti sem gondoltatok komolyan, hogy 10 fokos vizben, marcius kozepen?)Ejszakai elet - tabortuzzel, vodkazassal, gitarral es orosz dalok eneklesevel. Meg ugy is elvezetes, ha az ember bojton van, es nem iszik. :)

Es ez a bejegyzes nem johetett volna letre, ha Szofi nem fenykepez lelkesen a hetvegen, mert en tul lusta voltam ahhoz, hogy elovegyem a gepem.

Sivatagi show

Hat az egesz ugy kezdodott, hogy lelkesen olvasom Szandra blogjat. (A bloglistaban Portugal kaland cimen talaljatok meg. Vegtelen lehengerlo stilusban ir a vilag legfontosabb dolgairol - komolyan ne hagyjatok ki!) Szoval lelkesen olvastam a blogot, es maximalisan elkezdtem irigykedni erdobeli felfedezo kalandjan, amikor is sivatagi turara hivtak. Abban a masodpercben mondtam igent.

Szoval tegnap egy napos tura kereteben beneztunk egy kicsit a szomszedos sivatag elejebe... Mondhatnam ideje volt mar, igy a 11. honapban meg csak hegyeket meg kanyonokat lattam, sivatagot alig, pedig hat Kazahsztan nagy resze sivatag... A tarsasag is kulonleges volt, egy emberellenes, de ennek ellenere hihetetlen jo fej turatarsammal, valamint a papajava (Andrej) valamint a papaja kedvesevel voltunk negyesben. Andrej az egvilagon mindennel foglalkozott mar, regen vadasz volt, aztan allatorvossa valt, majd kovekkel kezdett el foglalkozni es evekig a sivatagban elt, majd ekszeresz lett, valamikor autoszerelo is volt, kozben honapokat toltott indiaban egy kolostorban meditalassal, es biztosan kihagytam most egy csomo mindent... A vilag egyik legnyugodtabb embere, akivel valaha talalkoztam.

A sivatagi tura reggel 7-kor kezdodott, ami kisse fajdalmas volt az elotte levo ket napos maszas kovetkezmenyekent. De megerte. Eszaknak indultunk a fouton, ami keresztbeszeli Kazahsztant - hat mit mondjak, foutnak nem neveznem... De betonozottnak betonozott volt. 9 korul megalltunk egy gyonyoru folyonal reggelizni. Meg rettento hideg volt, rajtam is hat reteg, felhok - jol esett a meleg tea. Es valami hihetetlen nyugi...

Reggeli utan megtalaltuk a sivatagot is. Alapvetoen haromfajta sivatagban jartunk; ko-, kevert-, es homoksivatagban. Mind a haromnak megvannak a jellegzetes allatai es novenyei. Rengeteg tulipant lattunk - meg csak a szara volt meg, allitolag 2-3 het mulva az egesz sivatag tele lesz tulipannal...

Kosivatag

A kosivatagnal nagyon nagy szerencsenk volt, mert talaltunk egy viszonylag frissen asott csatornat, ami a vegtelenbol jott es a masik iranyban a vegtelenbe tartott. Ami miatt erdekes volt, hogy egy csomo kovet kiforgattak, es mi megcsodalhattuk oket - tele voltak allat es novenylenyomatokkal. Andrej mondta, ha szepen le vannak csiszolva, kepkent ki lehet oket tenni.

Aztan Andrej bemutatta a kosivatag fontosabb novenyeit es hasznalhatosagukat is latvanyosan ecsetelte.

Kevert sivatag

Ahogy beertunk a kevert sivatagba, rettentoen elfaradtunk es egy fel oras szunyokalas mellett dontottunk. Ekkor mar del volt, a nap magasan jart, le is kerult egy-ket pullover. Az ebed utan nekiindultunk megkeresni a homoksivatagot - nem is olyan egyszeru, mint hinnetek. Az uton neha-neha egy-egy lepusztult hazba botlottunk, ami tavolrol teljesen lakatlannak tunt, de az egyikhez amikor odaertunk, eppen 4 kutya marcangolt szet egy tehenet, veres pofaval vicsorogtak rank, mikozben egy 14 eves kislany a kuszobon gugolva olvasott. Azota azon gondolkodom, hogy nem csak szellemet lattam-e...

Homoksivatag

Aztan vegre sikerult megtalalni a homoksivatagot is. Ekkora mar 25 fok felett volt a homerseklet, es elgondolkoztam rajta, vajon mi lehet itt juliusban... A homoksivatagban nagy celunk volt am ott: gyikot kerestunk. Ez nagyon mokas dolog am: keresel egy gyiknyomot, ami valahogy igy nez ki:

es aztan elkezded kovetni.

Neha nem olyan egyszeru am, mert tobb nyom osszetalalkozik, meg az sem teljesen egyertelmu, melyik iranyba ment a gyik (vagyis nekem nem az...). Aztan amikor veget er a nyom, illetve latsz egy pici godorfelet, akkor mint az orult elkezdesz asni. A gyik ugyanis a nap es a ragadozok elol a homokba assa magat. Jelentem, nem volt konnyu, de megfogtunk egy gyikot. Na jo, Andrej fogta meg.

A gyik nagyon vicces allat - ha baj van, halottnak tetteti magat. Ezt annyira jol csinalja, hogyha felemeled az egyik labat, akkor az ugy marad. Halalra rohogtunk magunkat, hogy milyen kifacsart testhelyzetben birja magat a gyik befagyasztani, es percekig kepes ugy maradni, miutan leteszed a foldre. En mar elkezdtem izgulni, hogy ez a gyik tenyleg halott, amikor egyszer csak egy hirtelen mozdulattal nekiiramodott, futott egy kort, visszaert kb pont ugyanoda, ahonnan elindult, majd hihetetlen gyors szexi fenekrazassal beasta magat a homokba.

A gyikprogram utan szabadprogram kovetkezett, mindenki elmerult valami orult fontos dologban, mint homokrajzolas, vagy fotozas. A fototemakat az alabbiak voltak:

Mar lemenoben volt a nap, amikor elindultunk haza. A pulloverek is gyorsan elokerultek... Este 10 volt, mire megerkeztunk. Egy elmenyekkel teli nap utan.

Telbucsuztatas

Haho!

Tavasz van!

Nem, nem azert, mert marcius elerkezett. Hanem azert, mert mi elbucsuztattuk a telet.

No de kezdjuk az elejen.

Itt februar utolso 2 heteben nagyobb tel volt, mint az elotte levo 2 honapban. Persze tudom, hogy ez nektek nem ujdonsag, mert Magyarorszagon is pont ugyanez volt a helyzet. Rengeteg ho esett, a jardak csuszosak voltak, borzalmas kodos, nyalas ido. Es meg a hegyekbe sem lehetett menni, a lavinaveszely miatt. Sielni sem igazan, mert a sipalyakon is lavinaveszely van.

Szoval hetvegenkent is edzettunk, futas a szerpentienen felfele zuhogo hoban, sziklamaszas jeges sziklan, nagy bakkancsban, esetleg hagovassal, kesztyuben vagy eppen kesztyu nelkul. Az a baj, hogy ismernek mar, amikor megfagyott kezzel, konnyes szemmel jottem le a sziklarol, es mindenkit fennhangon elkuldtem a fenebe, kajan mosollyal az arcukon mondtak, hogy ccc, igy nem lesz Khan Tengri. Tudjak, hogy kell motivalni...

De az utolso hetvegen vegre jo ido volt. Sutott a nap, es jeles napra is keszultunk; a tel utolso napjara, amit itt nagy csinnadatraval bucsuztatnak. (Igazabol ez egy tobb szaz eves unnepseg, a XIV. szazadig marciusig tartott az ev, es az uj evet koszontottek ezzel az unneppel.)

Szoval szombat reggelmimentunk a sziklahoz, masfel ora futas, addigra a fonokok kiepitettek a szokasos kotelpalyakat, ahol maszni, traverzolni, zsumarozni, ereszkedni lehet, egyszoval egy nagy vidampark, marmint ha jo az ido.

(Uram isten, melyik zsinoron is logok???)

Es most szombaton ragyogo volt az ido.

Kemeny edzes utan mindig kemenyen meg is ehezunk, szoval nagy ebedet szoktunk csapni. Az meg a mai napig mindig meglep, hogy itt milyen hihetetlen etelkoltemenyekkel jarnak az emberek a hegyekbe. Nem mint otthon, ket szendvics, esetleg egy alma. Itt altalaban a fel grillcsirke a minimum. Most hetvegen kulonosen kitett magaert a tarsasag. Egyreszt az egyik edzonk szulinapja volt, tehat a torta nem maradhatott el, masreszt a telet Kazahsztanban palacsintaval bucsuztatjak. (A palacsinta a napot jelkepezi, es allitolag minel tobbet eszik belole az ember ezen a napon, annal gazdagabb lesz az esztendoje.) Azaz annyi palacsintat esznek, ami csak belejuk fer. En is akartam palacsintat venni, mert butan azt gondoltam, hogy mivel Almatyban tulajdonkeppen minden utcasarkon arulnak palacsintat, nem fog kulonosebb gondot okozni. De az unnep elotti napon az osszeset felvasaroltak, igy eselyem sem volt. Szerencsere. Mert a tobbi lany annyit hozott, hogy ugy nez ki, jovo telig kitart a keszlet. En palacsintahoz valokat vittem; a szokasos lekvar es kakao. Ez utobbin mindenki szeme kikerekedett. Pfuj, hogy lehet a palacsintat kakoval enni? Hiaba magyaraztam nekik, hogy emberek, dehat a kakos palacsinta a legjobb a vilagon, nem hittek el.

A delutani maszas utan elindultunk a hegyre, hogy ott toltsuk egy hazikoban az ejszakat. Rettento jol hangzott elozetesen a dolog, ez egy teljesen uj haz ugyanis, amit a hegymaszokank epitettek, es teljesen ingyen hasznalhatjuk. Persze az odajutas mar nem volt olyan egyszeru a masfel meteres friss hoban, a kocsikat viszonylag hamar le kellett tenni, aztan masokat kimenteni. Persze jo tett helyeben jot varj, a kocsi tulajdonosai - egy masik hegymaszoklub tagjai, akiket persze ismertunk - meghivtak minket, hogy toltsuk az ejszakat inkabb az o barakkjukban (100 eves kiszuperalt katonai vagon), mert akkor az ejszakat kozosen tudjuk tolteni. Ami dicseretes persze, bar nehezen ertettem meg, hogy miert nem valasztjuk inkabb a hazat, ami 50 meterre van a barakktol ,valoszinuleg sokkal kenyelmesebb 20 ember szamara, es a WC csak 10 meterre van tole, nem 30-ra. De hat a hagymaszok mindig olyan bolondul romantikusak, na.

Este nagy parti volt, palacsintaeves (1 evig egy falatot tobbet nem eszem, eskuszom), orosz dalok tanitasa Noranak (Ruszkaja vodka, sto ti natvarila (orosz vodka, mit tettel)), ezzel egyetembe orosz vodka ivasa, persze rengeteg toszt elmondasa, amik nagy resze a baratsagrol, a kazah - magyar baratsagrol, a hegymaszasrol, a nemzetkozi hegymaszasrol, a baratsagrol a nemzetkozi hegymaszok kozott, valamint a baratsagrol a kazah - magyar hegymaszok kozottrol szolt.

Aztan elkezdodott a keszulodes az unnepseg fo reszere: egy gyonyoru babut csinaltunk, egy noi babut, hosszi copfal es nagy fenekkel. Ez a babu jelkepezi a telet, es hagyomanyosan elegetik. A sracok is belelkesultek, es csinaltak egy ferfi babut, igaz, fele akkora lett, mint a noi tarsa, viszont egyertelmu ferfi volt.

Az ejfel kozeledtevel kimentunk es nagy oromtanc kozepette elegettuk a ket babut. Jelentem, a tojas nem eg el.

Ennyi izgalom utan nem csoda, ha masnap csak keson sikerult magunkhoz terni. A gyonyoru napsutesben, a tavasz elso napjan kimentunk a ket meteres hoba gyakorlatozni. Tulajdonkeppen azokat gyakoroltuk, mint amiket az Excelsior teli tanfolyaman tanitanak - standepites hoban, kicsuszas eseten jegcsakany hasznalata. Ez utobbinal csak az alapveto esetet, tehat amikor az ember megcsuszik es labbal elore, hason, esetleg haton elkezd csuszni. En nagy orommel mutattam be tovabbi tudomanyaimat is, mint az arcal elore haton elkezdeni csuszni, de mindenki hulyenek nezett. Nyilvan, aki annyira hulye, hogy igy esik le egy hegyrol, az ugyis menthetetlen...

Szoval most az irodaban pihenem a hetvege faradalmait. Jelentem, bar meg a hegyekben nem latszik, megis sikerult a babuegetesunk, a varosba megerkezett a tavasz, a hetvegen elolvadt a ho es elkezdtek rugyezni a fak. Boszorkanyok vagyunk...

Ui.: ezt most talaltam: http://index.hu/bulvar/2009/03/05/halalos_aldozatokat_kovetelt_a_palacsintahet/

Tizedik

Bar roved volt a honap rengeteg esemeny tortent. Na jo, esemenyszamba valoszinuleg csak nekem mennek, mert hat ki is figyel fel arra a mai vilagban, hogy

- Fodrasznal voltam
Nem viccelek. Eletem fodraszelmenye. Mert hat tagadhatatlan, hogy otthon sokkal jobb fodraszok vannak. De. Meg eletemben olyan fodrasznal nem jartam, ahol bevezettek a VIP terembe (itt keso szedulni kezdtem, vajon mennyibe is fog kerulni…), aminek az ajtajara nagy betukkel ki volt irva az, hogy VIP. A szoba nagysaga a nagyszobameval vetekedett, es csak ram vart. Majd megjelent a fodrasz, egy tagadhatatlanul meleg hapsi, aki az elso masodpercben elbuvolt. Miutan 10 percben megvitattuk, hogy megis milyen frizurat szeretnek (egyetlen kitetelem a hajmosason kivul semmi mast ne kelljen vele csinalni) kovetkezett az erzeki hajmosas – feher borfotelben. Majd a ropke masfel oras hajvagas, aminek kovetkezteben most ugy nezek ki mint a Beatles fenykoraban. De nem ez a lenyeg. Hanem a fodrasz arca. Minden egyes masodpercben olyan koncentralassal es elvezettel formalta a hajam (a nyiras itt nem lenne eleg kifejezo szo), hogy attol teljesen a mennyorszagban ereztem magam. Mielott elmentem, megkoszonte, hogy nyirhatta a hajam, mondvan, itt minden nonek unalmas, hosszu haja van, es vegre valami mas. Harom napig jo kedvem volt. Ehhez kepest nem is volt annyira draga.

- Szinhazban voltam.
Tragikomedian. Termeszetesen orosz nyelvu volt az eloadas. Nem, ki kell abranditsalak titeket, meg mindig nem tanultam meg oroszul. Sot. De mar hianyzott a kultura, meg amikor izlandon voltam szinhazban azt is elveztem (igaz, az musical volt). Osszessegeben nagyon tetszett a darab. Termeszetesen egy kukott nem ertettem abbol, hogy mit mondanak. Es megis ertettem, hogy mi tortenik.
A darab kozben azon gondolkodtam, hogy pont ugyanezt csinalom az elmult 10 honapban. Emberek karattyolnak korulottem, en meg nezem oket, az arcukat, a mozdulataikat, es az esetek tobbsegeben pontosan tudom, mi tortenik. Neha pontosabban, mint akikkel beszelnek. J Persze nem a reszleteket. Hanem a lenyeget. Ami kifejezetten hasznos, marmint ha az ember a lenyegre tud koncantralni. Igy mindig azt, es csak azt tudom, amit igazabol tudni akarok – a tobbi reszletbe nem megyek bele. Es ettol nagyon nyugodta valt az eletem.

- Hos hazavedo ferfiak napjat unnepeltem
A kazahok mindig talalnak valamit, amit unnepelni lehet. Az senkit nem erdekel, hogy 2000 eves hagyomanyrol, a szovjet idokben bevezetett es mar eltorolt kotelezo unneplesrol, vagy a szovjet idok utan bevezetett kotelezo unnepsegrol van szo. Mindegyiket lelkesen megtartjak. Mert a lenyeg, hogy unnepelni lehet. Ebben a honapban ket ilyen esemeny is volt, telbucsuztatas (reszletesebben kesobb) valamint a hos hazavedo ferfiak napja. Ez utobbi a szovjet idok kituntetett unnepe volt, es a nok azota is lelkesen keszulnek ra. Persze megvan ennek az oka – az egyik kedves ferfikollegam reggeli kozben kifejtette, hogy mar az iskolaban is az jarta, hogy amennyire unnepeltek a nok oket ezen a napon, ok annyira unnepeltek vissza a noket Nok napjan. Es mivel osszesen ket hettel van Nok napja kesobb, igy az emlek meg kellokeppen friss… Szoval nagy partit csaptunk a ferfiaknak az irodaban, iszonyatos mennyisegu kajaval es innivaloval, es kisebb szinhazzal. Negyen lanyok beoltoztunk doktornonek, hogy leellenorizzuk, a fiuk tenyleg alkalmasak-e a hos hazavedesre. Bizonyitaniuk kellett erosseguket (fekvotamasz, fekvotamasz egy kezzel, fekvotamasz egy ujjal),

okossagukat (eze Ellen nagyon tiltakoztak, azt allitva, a katonaknak itt butaknak kell lenniuk) es vedelmezokepesseguket (ez utobbit a HR-es lanyok megmenekitsevel a Hunok elol, de erre valamelyikuk bekiabalta, hogy mar mindegy, mar itt vannak…) A lenyeg, hogy nagyon jol sikerult a parti, a munkaido vegere mindenki sikeresen becsicsentett, es a fiuknak most fajhat a fejuk, no nem a masnapossagtol, hanem hogy megfeleloen unnepeljek a lanyokat Nok napja alkalmabol. Amit persze nem tudom, mikor fogunk megtartani, mert marcius 8. vasarnapra esik, igy itt kiadjak a hetfot szabadnapnak. (Egyszeruen imadom ezt az orszagot!!!)

- Es meg mindig folyik a viz a csapbol, ha megnyitom!
Tudom, tudom. Ez nektek termeszetes. Hja kerem. A szerencsesek. Mert nektek nem olyan kalandos az eletetek es nem aldott meg a josors egy olyan hazinenivel, aki szegeny ugy gondolta, hitelre vesz negy lakast, kiadja, es meggazdagszik belole. Csak nem szamolt a vilaggazdasagi valsaggal. O sem. Meg valoszinuleg soha nem is volt egy gazdasagi zseni. Meg talan rendes ember sem. Es ennek az egesznek az osszetett hatasakent most mindenkinek tartozik – a banknak, a csokkeno ingatlanertekek miatt szerintem kb masfelszer annyival, mint amennyit most ernek a(z egyebkent jelenleg eladhatatlan) lakasai; nekem, meg mindg harom havi lakberrel, aminek kovetkezteben nem tudok kikoltozni; es legnagyobb meglepetesemre az osszes kozuleti szolgaltatonak (viz, gaz, villany), akik kituztek az ajotmra egy darab fecnit ket pecsettel, hogyha egy hettel ezelottig nem fizetek be egy ajulasig nagy osszeget (kb. masfel eves rezsikoltseg), akkor azonnal kikapcsoljak az osszes szolgaltatast. Ez csak azert utott igazan mellkason, merthogy en minden honapban fizettem a rezsikoltsegeket a hazineninek, aki mindezt egy vallranditassal intezte el: hja, neki eppen szuksege volt arra a penzre. Igy minden reggel felkeles utan, meg este, edzes utan hazaterve, kisebb oromunnepet jarok, hogy hu, eg a lampa, folyik a viz, es meleg van a lakasban. Ennyi orom egyszerre ritkan eri az embert, nekem meg ketszer is kijut belole egy nap. Megiscsak jobban kellene ertekelnem a hazinenimet.

Na, hat ezek tortentek velem 2009 februarjaban, a szokasos munka-edzes-olvasas– nem a mamam tenyleg nem orulne egy kazah ferjnek, kedves taxisofor ur - uramisten pentek, be kell vasarolni a hetvegi turazasra - on kivul. Ez utobbirol egy kulon bejegyzesben…