Telbucsuztatas

Haho!

Tavasz van!

Nem, nem azert, mert marcius elerkezett. Hanem azert, mert mi elbucsuztattuk a telet.

No de kezdjuk az elejen.

Itt februar utolso 2 heteben nagyobb tel volt, mint az elotte levo 2 honapban. Persze tudom, hogy ez nektek nem ujdonsag, mert Magyarorszagon is pont ugyanez volt a helyzet. Rengeteg ho esett, a jardak csuszosak voltak, borzalmas kodos, nyalas ido. Es meg a hegyekbe sem lehetett menni, a lavinaveszely miatt. Sielni sem igazan, mert a sipalyakon is lavinaveszely van.

Szoval hetvegenkent is edzettunk, futas a szerpentienen felfele zuhogo hoban, sziklamaszas jeges sziklan, nagy bakkancsban, esetleg hagovassal, kesztyuben vagy eppen kesztyu nelkul. Az a baj, hogy ismernek mar, amikor megfagyott kezzel, konnyes szemmel jottem le a sziklarol, es mindenkit fennhangon elkuldtem a fenebe, kajan mosollyal az arcukon mondtak, hogy ccc, igy nem lesz Khan Tengri. Tudjak, hogy kell motivalni...

De az utolso hetvegen vegre jo ido volt. Sutott a nap, es jeles napra is keszultunk; a tel utolso napjara, amit itt nagy csinnadatraval bucsuztatnak. (Igazabol ez egy tobb szaz eves unnepseg, a XIV. szazadig marciusig tartott az ev, es az uj evet koszontottek ezzel az unneppel.)

Szoval szombat reggelmimentunk a sziklahoz, masfel ora futas, addigra a fonokok kiepitettek a szokasos kotelpalyakat, ahol maszni, traverzolni, zsumarozni, ereszkedni lehet, egyszoval egy nagy vidampark, marmint ha jo az ido.

(Uram isten, melyik zsinoron is logok???)

Es most szombaton ragyogo volt az ido.

Kemeny edzes utan mindig kemenyen meg is ehezunk, szoval nagy ebedet szoktunk csapni. Az meg a mai napig mindig meglep, hogy itt milyen hihetetlen etelkoltemenyekkel jarnak az emberek a hegyekbe. Nem mint otthon, ket szendvics, esetleg egy alma. Itt altalaban a fel grillcsirke a minimum. Most hetvegen kulonosen kitett magaert a tarsasag. Egyreszt az egyik edzonk szulinapja volt, tehat a torta nem maradhatott el, masreszt a telet Kazahsztanban palacsintaval bucsuztatjak. (A palacsinta a napot jelkepezi, es allitolag minel tobbet eszik belole az ember ezen a napon, annal gazdagabb lesz az esztendoje.) Azaz annyi palacsintat esznek, ami csak belejuk fer. En is akartam palacsintat venni, mert butan azt gondoltam, hogy mivel Almatyban tulajdonkeppen minden utcasarkon arulnak palacsintat, nem fog kulonosebb gondot okozni. De az unnep elotti napon az osszeset felvasaroltak, igy eselyem sem volt. Szerencsere. Mert a tobbi lany annyit hozott, hogy ugy nez ki, jovo telig kitart a keszlet. En palacsintahoz valokat vittem; a szokasos lekvar es kakao. Ez utobbin mindenki szeme kikerekedett. Pfuj, hogy lehet a palacsintat kakoval enni? Hiaba magyaraztam nekik, hogy emberek, dehat a kakos palacsinta a legjobb a vilagon, nem hittek el.

A delutani maszas utan elindultunk a hegyre, hogy ott toltsuk egy hazikoban az ejszakat. Rettento jol hangzott elozetesen a dolog, ez egy teljesen uj haz ugyanis, amit a hegymaszokank epitettek, es teljesen ingyen hasznalhatjuk. Persze az odajutas mar nem volt olyan egyszeru a masfel meteres friss hoban, a kocsikat viszonylag hamar le kellett tenni, aztan masokat kimenteni. Persze jo tett helyeben jot varj, a kocsi tulajdonosai - egy masik hegymaszoklub tagjai, akiket persze ismertunk - meghivtak minket, hogy toltsuk az ejszakat inkabb az o barakkjukban (100 eves kiszuperalt katonai vagon), mert akkor az ejszakat kozosen tudjuk tolteni. Ami dicseretes persze, bar nehezen ertettem meg, hogy miert nem valasztjuk inkabb a hazat, ami 50 meterre van a barakktol ,valoszinuleg sokkal kenyelmesebb 20 ember szamara, es a WC csak 10 meterre van tole, nem 30-ra. De hat a hagymaszok mindig olyan bolondul romantikusak, na.

Este nagy parti volt, palacsintaeves (1 evig egy falatot tobbet nem eszem, eskuszom), orosz dalok tanitasa Noranak (Ruszkaja vodka, sto ti natvarila (orosz vodka, mit tettel)), ezzel egyetembe orosz vodka ivasa, persze rengeteg toszt elmondasa, amik nagy resze a baratsagrol, a kazah - magyar baratsagrol, a hegymaszasrol, a nemzetkozi hegymaszasrol, a baratsagrol a nemzetkozi hegymaszok kozott, valamint a baratsagrol a kazah - magyar hegymaszok kozottrol szolt.

Aztan elkezdodott a keszulodes az unnepseg fo reszere: egy gyonyoru babut csinaltunk, egy noi babut, hosszi copfal es nagy fenekkel. Ez a babu jelkepezi a telet, es hagyomanyosan elegetik. A sracok is belelkesultek, es csinaltak egy ferfi babut, igaz, fele akkora lett, mint a noi tarsa, viszont egyertelmu ferfi volt.

Az ejfel kozeledtevel kimentunk es nagy oromtanc kozepette elegettuk a ket babut. Jelentem, a tojas nem eg el.

Ennyi izgalom utan nem csoda, ha masnap csak keson sikerult magunkhoz terni. A gyonyoru napsutesben, a tavasz elso napjan kimentunk a ket meteres hoba gyakorlatozni. Tulajdonkeppen azokat gyakoroltuk, mint amiket az Excelsior teli tanfolyaman tanitanak - standepites hoban, kicsuszas eseten jegcsakany hasznalata. Ez utobbinal csak az alapveto esetet, tehat amikor az ember megcsuszik es labbal elore, hason, esetleg haton elkezd csuszni. En nagy orommel mutattam be tovabbi tudomanyaimat is, mint az arcal elore haton elkezdeni csuszni, de mindenki hulyenek nezett. Nyilvan, aki annyira hulye, hogy igy esik le egy hegyrol, az ugyis menthetetlen...

Szoval most az irodaban pihenem a hetvege faradalmait. Jelentem, bar meg a hegyekben nem latszik, megis sikerult a babuegetesunk, a varosba megerkezett a tavasz, a hetvegen elolvadt a ho es elkezdtek rugyezni a fak. Boszorkanyok vagyunk...

Ui.: ezt most talaltam: http://index.hu/bulvar/2009/03/05/halalos_aldozatokat_kovetelt_a_palacsintahet/