2009. április 2., csütörtök

Tizenegyedik - az elso tavaszi honap

A marcius a szokasosnal is gyorsabban elment, bar annyi minden tortent, hogy oldalakat tudnek rola irni...

Ugy tunik, a hegyeket vegleg elfelejtettuk, a nagy lavinaveszely miatt maximum a toveig megyunk, helyette sziklamaszas, sziklamaszas, sziklamaszas. No, nem mintha panaszkodnek...

Megvolt a Nok napja, a fiuk nagyon kitettek magukert. Krumplihamozastol kezdve hullahoppkarikazason at az eneklesig minden noi mivoltunkat teszteltek, majd leitattak minket. Mindezt a munkaheleyn delutan 2 es 6 kozott. :)

Iden pont negyszer unnepeltem az ujevet, mivel itt az osszes lehetseges naptar es szokas szerint unneplik azt (mondtam, hogy szeretnek unnepelni...). Ez utolso alkalom a napejegyenloseg napja, marcius 21. Bar a helyiek fel voltak haborodva, hogy mivel szombatrol vasarnapra esett az unnep, csak a hetfot adtak ki, a keddet es szerdat nem (sokaig ugy volt). Igy csak ket hosszu hetvege volt ebben a honapban...

Aztan egy kicsit beteg is voltam, meg a ho elejen. Az is nagyon erdekes volt, uj embereket hozott az eletembe. Az egyikuk egy koreai-orosz szarmazasu csontkovacs-gyogyito, aki elete nagy reszeben pakisztanban es uzbegisztanban elt, az elmult par evben telepedett le itt, vagy hat nyelven tud, de ezek egyike sem tartalmazza sem az angolt sem a magyart, igy elegge erdekes parbeszedeket folytattunk. Viszont orosz nyelvtudasom nagyban fejlodott a belso testreszek szavaival (maj, vese, sziv). Legalabbis azt hiszem, arrol beszeltunk. :) Szoval allitolag mar a halalomon voltam, de most ugy nez ki, a kovetkezo 2000 evet meg tulelem. :)

Aztan megkezdodott a versenyszezon is, ez egesz majus vegeig fog tartani. A versenyek nagyon valtozatosak; valamelyik tiszta sziklamaszas (idore), vannak osszetett versenyek, mint futas es szikalmaszas, vagy zsumarozas es sziklamaszas, es majusban lesz egy biciklizis-futas-sziklamaszas-evezes is. Igy hetkozben kemeny edzesek vannak, hetvegen meg nagy buli a versenyeken. Eleinte rettentoen tiltakoztam barmilyen verseny ellen, probaltam bevetni a magyarok nem vehetnek rajta reszt; lennek en a tancolo pom-pom lany; hulye vagy, fel sem birok maszni ezen a sziklafalon-t, es ehhez hasonlokat. De az edzoimet nem hatotta melyen meg...
Egyebkent nagy bulik a versenyek, rengeteg ember, a kulonbozo maszoklubokbol (itt mindenki valamilyen klub tagja), a nagy oregek a zsuritagok, es ugy altalaban nagyon jo a hangulat. A legelso versenyen rettentoen izgultam a sziklamaszason, mire a vezetonk kedvesen odajott es megnyugtatott, hogy nyugi Nora, itt a szikla, meg te, semmi es senki mas. Csak ti ketten. (Mindezt oroszul). Szoval en teljesen megnyugodtam, hogy nagyszeru, csak en es a szikla, es a vilagon sincs mas, amikor eldordult a startpisztoly, mire a klubom (20 ember), egyszerre kezdett el orditani, hogy hajra Nora, gyerunk, dolgozz, gyorsan! Meg szerencse, hogy itt senki nem erti a magyar beszedet, mert akkor ott felfele egy cifra beszedet levagtam a csak en meg a sziklarol. :) Persze a kaja ilyenkor sem maradhat el, azt a kavarodast, amikor kb 100 ember kinalgat mindent egymasnak...

Ennek megfeloen a treningek is atalakultak, a versenyekre edzunk. Tehat meg tobb futas, es utana falmaszas. Az azert most gyanus volt, hogy miert kellett azt gyakorolni, hogy felmaszol a fal kozepen, majd leereszkedsz 3 meterre a fold fele, ott elkapaszkodsz a maszofal egyik vegere, majd egy tarzanuvoltessel atlendulsz a masik vegebe, ott elkapod az egyik kapaszkodot, es onnan maszol tovabb. Allitolag lesz valami ilyesmi verseny is, meg nem latom, hogy a tarzanuvoltes, vagy a 20 meteres ugras a lenyeg.

Es ma megtalaltam az orszag legjobb fodrasznojet, vegre olyan hajam van, ami rovid, asszimetrikus es jol all. A francba, hogy mindjart megyek el...

Na, megyek lefekudni, mert az idei vilagbajnok hatodik biatlonos baratnom (Elena) a szomszed hazba koltozott, es holnap hajnalban megyunk futni. Azert meg az a kep nincs meg a fejemben, hogy hogy fogom utolerni. Szerencsere lonom nem kell. :)

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Kerek szepen az uj frizurarol egy fenykepet, mert gyorsan megno, es sose fogjuk megtudni, hogy milyen volt... anya