Az elet, mint olyan

Sziasztok.
Utoljara arrol irtam, hogy megerkeztem, azota eltelt egy het, es megszereztem az elso elmenyeket. Ime.

A varos
Nulladik benyomas: Milyen gyonyoruek a hegyek!
Elso benyomas: uram isten, mennyi fa van itt. Az utak mellet 120 eves facsodak (meg az oroszok epitettek oket.)
Masodik benyomas: nem is olyan zsufolt es piszkos, mint gondoltam volna
Harmadik benyomas: hat, ez ugyanolyan kettos, mint Bangkok; a kulonbseg csak, annyi, hogy mig Bangkokban az ut egyik oldalan voltak a felhokarcolok es az ut masik oldalan a putritelepek, addig itt mindezt egy epuleten belul latni: a 6 emeletes lerobbant szoc epulet foldszintjen csillogo-villogo Gucci uzlet van.
Negyedik benyomas: Huha, itt sem fogok semmilyen ruhat venni, ez a varos iszonyuan draga!
Otodik benyomas: Milyen kedvesek az emberek.
Hatodik benyomas: Milyen nagy dugo van megis csak folyamatosan a varosban.
Hetedik benyomas: Ha sokaig maradok itt, biztosan tudorakban fogok meghallni, olyan budos es poros itt minden.
Nyolcadik benyomas: Nem akarok 2000 dollart fizetni egy lakasert!!!
Kilencedik benyomas: Milyen gyonyoruek a hegyek…
Tizedik benyomas: Na, ne, inkabb befestem magamnak a hajam, de kizart dolog, hogy 25000 ft-ot fizessek ezert egy fodrasznak.
Tizenegyedik benyomas: Keptelenseg megjegyezni az utcak nevet.

A munka
Hat, lassuk. Gondolatok, ossze-vissza.
Vasarnap volt az elso munkanapom.
Fel nyolc elott meg nem fejeztem be a munkat. Cserebe viszont rettentoen erdekes.
Soha nem leszek kepes megtanulni a munkatarsaim nevet.
Elkezdtem oroszul tanulni. Ugy erzem magam, mint amikor elsos voltam, makogva olvasom a betuket. Borzalmas. De a kollegak hangosan szurkoltak nekem, hogy menjen. J

Az emberek
Mar emlitettem, nagyon kedvesek. Amikor megerkeztem, es teljesen eltevedtem a varosban, (ami lassuk be, nem volt konnyu, hiszen ez egy sakktabla alaprajzu varos, csupa parhuzamos utcaval, iranyzeknak meg ott vannak a hegyek, elteveszthetetlenul,) rogton megallt egy kocsi, es a sofor 10 perces utbaigazitast adott – oroszul. Egeszen odaig ment, hogy elvisz engem a szallomig, persze mondtam, hogy erre semi szukseg.
Ezert kifejezetten gyanus volt, amikor csutortok este lefekezett melletttem egy nagy fekete kocsi (tulajdonkeppen csak nagy, fekete kocsik vannak az utakon), es a sofor megkerdezte, van-e programom aznap estere. Nagyon hulyen nezhettem ra, mert rogton elkezdte magyarazni, hogy az audit osztaly sorozik ma este, nem akarok-e csatlakozni. (Tegyunk hozza, az audit osztaly kisse koltoi tulzas volt, csak a negy fonok volt ott, egy ausztral, egy indonez, egy skot, es egy kazah. Az ausztralnak egy szavat sem ertettem. J)
Penteken (nemzeti unnep volt), nehany kollega elvitt a kornyekre, megmutattak a vilag legmagasaban fekvo korcsolyapalyajat, meg hogy telen hol lehet sielni, es meg a havat is megerintettuk, ami nagy szo, leven hogy a varosban 38 fok (!!!) volt. Elosszor a fiukat nem tudtam egymastol megkulonboztetni, ami szamomra nem volt nagy ujdonsag, mert senkit nem tudok megkulonboztetni, de aztan kiderult, hogy ikrek. Aztan a lany, Bota meselt egy erdekes tortenetet. O a nagyszuleivel el. Amikor megszuletett, a regi hagyomany szerint a szulok az anyai nagyszuleinek ajandekoztak, mintegy kompenzalaskent, hogy az o lanyukat elvitte a ferje a haztol.

A lakas
Vasarnap koltoztem. Addig szalloban laktam. A lakaskereses nem volt konnyu. Harom napomba tellett, mire megertettem az ugynokkel, hogy NEM akarok jakuzzis kadat, es NEM akarok 2000 dollart kifizetni havonta egy apartmanert.
Vegul is sikerult 1000 dollaros lakast talalnom. Nevezetesen egy 12 emeletes panellakas kilencedik emeleten. Igaz, normalisan fel van ujitva, van egy hihetetlenul meretes tevem, meg egy hihetetlenul meretes agyam. A berendezes korulbelul ennyiben ki is fujt, ami az 50 nm-es lakast nem teszi tulzsufolt hangulatuva… Tovabbi elonye a lakasnak, hogy egy kopesnyire van egy nagy bevasarlokozpont, meg hogy az irodahoz kb 25 percnyi gyaloglasra van, legalabb meglesz a napi mozgasom. Es a nappalimban egyszerre legalabb 10 alvovendeget tudok fogadni, ugyhogy hajra, skacok, csak hozzatok magatokkal halozsakot meg matracot.

Rafting
Szombaton raftingolni voltunk. Ez ugy kezdodott, hogy jovo hetvegen ceges otproba-csapatverseny lesz, azaz a kornyekrol 600 ember gyulik ossze csapatokba verodve, hogy szombaton halalra treningelje magat. Ez sziklamaszasbol, evezesbol, futasbol, biciklizesbol es uszasbol all. Mivel en is be lettem nevezve a tanacsadoi csapatba, es mivel tavaly az evezes nem ment tul fenyesen a csapatnak, iden kimentunk gyakorolni. Persze nem igazan a celcsapat jott el, mert a ket everestmaszonak – nekem legalabbis ugy tunt – nem volt mit gyakorolnia. Eljott meg ket magyar csalad is, hogy meglegyen a raftinghoz a minimalis letszam, igy megismerkedhettem az Almaty-ban elo magyar populacio naggyobbik reszevel. Kepes beszamolo legkozelebb.