Gyalog Kirgizisztanba

Jelentkezem, visszaerkeztem, es meg a biskeki bortonoket sem lattam, a taskentieket meg plane nem. :) Az ut maga csodas volt, a legszebb tajak egyike, ahol valaha jartam.

Nehany parameter:

- 5 nap, kb 120 km., egy 4200 m-es hagoval, satorral;
- 5 napig kasa reggelire es vacsorara, reggel egy kis szaritott gyumolccsel, este sok szalonnaval;

- 5 napig majdnem folyamatosan csepergo / zuhogo / szallingozo eso / jegeseso / ho;

- 6 nagy gleccserpatak atszelese (max 5 fokosak); - 8 fos nemzetkozi ujsagiro – tanacsado csapat (5 orosz, ebbol ketto Kazakhstanban el, ket kazakh es egy magyar)

- Egy onjelolt orult turavezeto. Hihetetlen sebesseggel kezdtem el Ateszt es Dokit ertekelni, es bizni a sajat tudasomban es kepessegeimben.

Na, es akkor a reszletek.

1. nap. – Az indulas Valamelyik orult kitalalta, hogy hajnal 5-kor talalkozzunk a varos kozepen (ami szerencsere 300 meterre van a lakasomtol), onnan rovid kocsikazas utan fel 7 korul mar uton is voltunk. A csapat elso ranezesre eleg erdekes volt, 3 tanacsado, 3 ujsagiro meg egy Yeti, illetve a maradek. 10 ora korul elkezdett esni, amikor atszeltuk az elso gleccserpatakot akkor egy kicsit elallt, majd ujra rakezdett. Szemely szerint nekem a patakon valo atkeles kisebb sok volt, tulajdonkeppen lefagyott a labam abban a masfel percben, amikor benne altunk combig a vizben, es probaltunk nem felborulni az eros sodras miatt. Szerencsere az oroszok hoztak palinkat, igy a felmelegedes eleg hamar megvolt.
Mivel eleve 2300 meter korulrol indultunk, no es egy egesz uveg palinka elfogyott az elso sokk utan, az orosz csapat eleg hamar kidolt, igy delutan 4 korul letaboroztunk es elfogyasztottuk elso adag kasankat…

2. nap. – A hatar

Reggel persze koran keles,

hamar el is ertuk a hatart, ami egy 3500 meteres hago tetejen volt, a semmi kozepen. Hatarornek semmi jele... Az ut maga konnyu volt, csak a nagy hatizsakok es a tav tette nehezze. A turavezetonkon ezen a napon jelentkeztek az orulet elso jelei: mindenkeppen ketszer annyi tavot akart megtenni, mint amennyit egy normalis csapat megtesz, es nem erdekelte, hogy az oroszok nem birjak a tempot. A taj viszont gyonyoru volt, es este 10 korul a satrat is sikerult felallitanunk. :)

3. nap – A to

Az elozo napi 14 oras menet utan a csoporttagok kidoltek, igy delelott pihenes volt, illetve fakultativ programkent elmentunk megnezni egy kozeli tavat. Ott kotelezo programkent furodtunk (ami a beleugrasbol, szidkozodasbol es minnel hamarabbi kijovetelbol allt.) En meg ilyen kek tavat eletemben nem lattam...

Delutan elvandoroltunk a gleccser alatti tormeleklejto aljahoz, orommel elfogyasztottuk a kasankat, tabortuzet raktunk, megtalaltuk a kozosen elenekelheto dalokat, mint `Ha jo a kedved usd a tenyered; valamint `Kacsatanc`, es a siker oromevel tertunknyugovora.

4. nap – A gleccser

Hajnal 4-kor keles, 6-kor indulas. A hosszu toremeleklejto utan elertunk a meglepoen hosszu gleccserhez. Na, itt kezdett gyanu lenni a dolog, hogy egy ilyen kiterjedt gleccsert keresztezunk, es tenyleg semmi felszerelest nem hozunk? Amikor ramutattak az atjarora, elkezdtem ketelkedni, hogy ezt meg lehet-e csinalni... Nem lehetett. Az utolso 5-10 meter 70 fokos jegfal volt, amin keptelenseg volt felmenni, foleg ezzel a csapattal.

Persze kiderult, hogy van egy joval egyszerubb ut, a gleccser kozepen keletnek kell fordulni egy tormeleklejtonek, csak az `nem olyan izgalmas` a vezetonk szerint.

Hogy izgalom eleg legyen, es mivel egy paran a kimerultseg szelen voltak, a gleccser kozepen ejszakaztunk, ahol ejszaka a gleccser mozgasat hallgatva volt idom elgondolkozni, hogy a francba fogom orult vezetonket lebeszelni, hogy egy masik, meredekebb es eddig jaratlan gleccsert valasszunk tovabbi utunknak, mindenfele felszereles hianyaban. Ahhoz kepest, hogy 32 eves ferfi, tulajdonkeppen elkezdett hisztizni, hogy en megigertem neki, hogy arra mehet, es amikor mondtam, hogy menjen, de en nem, es mivel szukeben vagyunk idonek nem varok 6 orat, amig probalkozik feljutni a gleccseren. Erre megkerdezte, hogy de akkor megis ki fogja megmenteni, ha beleesik egy gleccserhasadekba? ...

5. nap – Megerkezes

Vegul is nagy nehezen sikerult kiharcolnom, hogy demokratikusan szavazzunk az utvonalrol. Es mentunk a normalis, veszelytelen es istenien elvezetes turistauton. Cserebe fel napig nem szolt hozzam a turavezeto. :) Viszont masik 4 ember ot percenkent imat mormogott felem, es Szentpetervarra barmikor hivatalos vagyok. :)
Gyonyoru volgybe jutottunk ki, delutanra elertuk az elso jurtakat, ahol megittam elso pohar kumiszomat (nagyon finom!), vettunk kirgiz kenyeret, es este 8 korul elertuk a `kocsiutat`, ahol kibereltunk egy 50 eves jarganyt, amely 6 km/oras sebesseggel levitt a topartra.

6. nap – Lake Issyk-Kul

A to maga kisse csalodas volt, en valami vilag vegi elhagyott helyre gondoltam, e helyett Balaton 2 volt, aranyparttal, Jet-skivel, csuzdaval, vattacukorral. Ellenben 19 foknal nem volt melegebb, sos vizu, es mindket oldalan 4000-es csucsok veszik korul. Egy kis kulonbseg megis van. :) Talaltunk egy nagyon edes kis szallast, egy 70 koruli lengyel neni otthona, a kertben a zuhany, meg egy lugas, tele gyumolcsfaval, es palacsintat sutott nekunk delutan. Egyszeruen tokeletes volt. Strandolas mellett elmentunk a helyi bazarba, szuper volt, kb mint 20 evvel ezelott Magyarorszagon. Hihetetlen mennyisegu vicces kalapot vasaroltunk ossze, en meg vettem egy gyonyoru horgolt kendot, amire a szentpetervari lany kijelentette, hogy naluk csak a nagymamak hordanak ilyet.

7. nap – A visszaut

Szombaton az ejszakai busszal jottunk vissza. Ez sem telt esemenytelenul, ugyanis delutan meg elmentunk egyet hajokazni a tora, ami elvileg egy egy oras hajout lett volna, az ido felenel egy kis furdessel a to kozepen (ami meglepoen hasonlitott a hegyi tavi furdeshez, nevezetesen beleugrani, szitkozodni es minnel hamarabb kiuszni.). Minden a terv szerint meg addig a pillanatig, amig nem akartunk visszaindulni. A motor ugyanis nem indult. Tovabbi egy ora a to kozepen, mire megerkezett a mentohajo. :)

Azert boven elertuk a buszt, en pillanatok alatt elaludtam, csak a hatarnal, ejfel magassagaban ebredtem. A kazakh srac szabalyosan reszketett mellettem a belepo pecsetem hianya miatt, de en olyan faradt voltam, hogy elfelejtettem felni. Valoszinuleg szerencsem is volt, keso volt, nagy tomeg, es szerintem a hatarorok egyszeruen nem ismertek a latin betuket, mert ot percnyi tanakodas utan megkerdeztek, melyik orszagbol is jottem, majd ranyomtak a kilepo pecsetet a vizumomra es elengedtek. A kazakh oldalon kb ugyanez a sztori jatszodott le. Szoval most van ket kazakh belepo pecsetem, de kilepo egy sem. :)

Osszefoglalva, csodas volt a tura. (Meg ha a leirasban tobbsegeben a nehezsegek is szerepelnek...) Sokat lattam, sokat tanultam, es szereztem egy-ket uj baratot. Es Kirgizisztan az a hely, ahova vissza kell menni...

Kirgiz vizumszerzes

Sziasztok!

Vegre megvannak az elso fenykepek A HEGYROL, mert

- nem felejtettem el vinni a kameramat

- volt is benne elem

- nem is merult le az elem az elso kep ellovese kozben

- es volt is kedvem meg idom elovenni.

Igy kisse megkesve bar, de egy-ket kepet most felrakok. Mert ugye ahhoz kepest, hogy minden hetvegemet 3000 m felett toltom es mar ketszer masztam meg 4000 m feletti csucsot, meg semmit nem lattatok belole... Egyebkent egy csucs megmaszasa altalaban ugy nez ki, hogy eloszor egy tormeleklejtot keresztezunk, aztan megmaszunk egy gleccsert, es az utolso parszaz meter konkret sziklamaszas, ami 4000 meter felett eleg izgi. :) Megvettem eletem elso hagovasat, gyonyoru sarga, ami megy a gyonyoru sarga bakkancsomhoz meg a gyonyoru sarga hatizsakomhoz. :) Sajnos jegcsakanyt nem talaltam sargaban. ;)

No, de ma a vizumszerzesi procedurarol akartam meselni, mert hat holnap indulok Kirgizisztanba, egy hetre. Gyalog. Kirgizisztan ugyanis nincs messze, es allitolag egesz kozep-azsia legszebb tava osszesen 60 km-re van Almaty-tol, mar Kirgiz oldalon. Csak nehany hegylanc valaszt el tole, szoval egy-ket orosz es kazakh baratommal fogjuk a satorfankat (a sarga hatizsakomat, bakkancsomat es hagovasamat...) es 4-5 nap alatt elsetalunk a tohoz. Ott eltoltunk tovabbi 3 napot, majd busszal visszajovunk. Az ut vissza busszal 8-10 ora, mivel meg kell kerulni az egesz hegyet, azon keresztu ugyanis nem vezet ut...

No de Kirgizisztanba kell vizum a magyaroknak. Ezt idoben el is kezdtem intezni, nevezetesen 2 hete odamentem a HR osztalyunkhoz, hogy mennyi idobe telik megszerezni a vizumot, es tudnak-e segiteni. Ok meg mondtak, hogy ket nap alatt kesz van, szoval ne izguljak, hozzam be hetfon az utlevelemet, es ok mindent elinteznek. Szoval en nem izgultam (itt kovettem el a hibat, az ember soha ne higyjen a HR osztalynak), behoztam hetfon az utlevelemet, mire kedden delutan kaptam toluk egy levelet, hogy bocsika, ez megis nem ket napba, hanem 2 hetbe fog tellni. Ami kicsit sziven utott, ket dolog miatt is:

- nekem volt 2 napom, hogy megszerezzem, mivel a kovetseg hetfo es csutortok kozott van nyitva, en meg vasarnap indulnek;

- mar egyszer a HR elcseszte az orosz vizumom megszerzeset, ami miatt nem tudtam elmenni egy treningre Moszkvaba. A legvicesebb az volt, hogy ket hettel a trening utan kaptam egy levelet a vizumfelelostol, hogy azonnal vigyem neki az utlevelem, hogy megkapjam az orosz vizumot. Amikor meg kerdeztem, hogy megis minek, ket hete kellett volna, nem ertette a szitut. Szoval mar csak ezert is gyanakodnom kellett volna...

Visszaterve a sztorira (a HR osztaly ugyeirol egy egesz konyvet tele tudnek irni), ott alltam kedd delutan az utlevelemmel a kezemben, kirgiz vizum nelkul, majdnem sikitva, teljesen lemondva a kirgiz utamrol, amikor az egyik kolleganom megkerdezte, mi a baj. Elmeseltem neki, o meg volt olyan jo fej, hogy elkezdett biztatni; ha csak egy franya meghivolevel hianyzik a vizumkerelmemhez, azt szerzunk valahonnan. Igy korebjartuk a kornyek osszes utazasi irodajat, es talaltunk egyet, ahol nagyon korrektek voltak, szerda reggelre keritettek nekem egy meghivolevelet egy szallodatol. Kozben egy masik kolleganom felkutatta Kirgiz ismeroset, aki itt el Almaty-ban es bejaratos a konzulhoz. Nem tudom, mivel tartozik neki az ipse, de szerda delben ott vart az iroda elott kocsival, elvitt a kozulhoz, aki 15 perc alatt elkeszitette a vizumomat, kozben teaztunk es oroszul tarsalogtunk kazakhstan es magyarorszag gazdasagi helyzeterol valamint a hegyekrol, ami leginkabb sohajtozasokbol, szemforgatasokbol es bologatasbol allt, mivel az en orosz tudasom meg mindig nem az igazi... 1 orara vissza is ertem az irodaba, egy kirgiz vizum boldog tulajdonosakent. Es legszivesebben a HR osztaly osszes munkatarsanak az orra ala dorgoltem volna, de visszafogtam magam...

Szoval most mar semmi sem allithat meg, hogy Kirgizisztanba menjek. Igaz, aprobb problemak meg vannak, peldaul hogy nincs hivatalos hataratkelo a hegyekben, igy gyakorlatilag beszokunk az orszagba. Ami nem lenne baj, ha nem pecsetelnenek a hataron. De igy elegge feltuno lesz amikor visszafele jovunk busszal, hogy nincs belepo pecset a vizumomon. Igy csak az orosz tarsaimban bizok, hogy valahogy majd csak kidumaljak a dolgot. Allitolag meg lehet vesztegetni a hataroroket mindossze 20 dollaral, de en magamat valahogy nem latom, ahogy hatartort vesztegetek... Esetleg majd kuldok korsms-t, hogy gyertek latogatni a taskenti bortonbe. :)

Egy het mulva jelentkezem, kepes beszamoloval, ha ket heten belul semmi hir rolam, kezdjetek el izgulni. Tovabbi jo nyarat nektek!

Ui.: Haho Pityesz! De jo, hogy ramtalaltal. :)

Blogtarsak

Nagy oromomre szolgal bemutatni ket ujjab hasonszoru blogtarsamat.
De mivel elmulasztottam bemutatni a masik harmat, ezert veluk kezdem. :)

Szingapurban nevu blog noverem es ferje, Balazs elmenyeit dolgozza fel egy eves Szingapuri es kornyekbeli tartozkodasukrol. Lassan a vege fele kozelednek az egy evnek, kisebb Ausztraliai kiterovel 1 honap mulva erkeznek haza. Sok vendegszerkeszto is van a blogban, tobbek kozott en is, mar csak ezert is erdemes olvasgatni. :)

Sarkunyho epites nevezetu blogban Laoszi elmenyeimre utalok vissza, ahol harom napot sartegla gyartassal toltottem. A fiuk azota megepitettek a kunyhot belole, ami inkabb kisebb palota lett, oktoberben kozos unneples van az oktoberfest-en Munchen-ben, mivel a vezeto odavalosi. Erdekes megnezni, mit lehet csinalni egy kis sarbol...

Mas is... blogban mas Kazakhsztanba telepult magyar elmenyeit tudjatok megnezni, meg iskolas szemmel.


Es akkor az ujjak:
Zsoltiek Chicagoban nevezetu blogban Zsolti baratom es kedvese kalandjait olvashatjatok, ok is kitelepultek oda egy evre, en irigykedve olvastam a 30km-es homokos partrol meg a sok kulturalis lehetosegrol, ezek itt nagyon hianyoznak. Ablogmeg nagyon uj, igy erdemesidorol-idore visszaterni, biztos vagyok benne, nem otthon tevenezessel fogjak az idejuket tolteni. :)

Vegul Kazakhstan Everest maszo szemmel cimu blogban a litvan kollegam, Aldas Kazakh elmenyeit olvashatjatok, kisebb nehezitessel oroszul. A sok hegyes kep miatt azonban mindenkeppen erdemes megnezni a blogot...

Remelem sikerult kitoltenem rengeteg szabad idotoket erdekes olvasmanyokkal. :)

Tuzoltas kazakh modra

Mar megint hihettelen eletveszelynek voltunk kiteve. :) Kigyulladt a konyha az irodaepulet alagsoraban, igy tuzriadot rendeltek el. Na, ez azert egy kicsit tulzas, a szintunknek levo ornek az egyik munkatarsam szolt, hogy iszonyu nagy fust van kinn, eg a haz, nem kene kiterelni az embereket? Az or megkerdezte milyen fust, majd kinezett az ablakon, es elkialtotta magat, hogy tuz van, mindenki kefele. Persze oroszul, amibol en egy kukott nem ertettem.

Az emberek vermersekletuknek megfeleloen siettek vagy nem siettek kifele, valaki a laptopjat kapta fel, egyesek az edzocuccukat. :)

A tuzoltas is olyan igazi kazakh modra ment, az emberek elkezdtek ket vodorrel locsolni az ablakbol a tuzet. Mire megerkeztek a tuzoltok, mar majdnem el is oltottak.

Bar allitolag ez itt igy szokas, a multkor a fonokom lakasaval szembeni epulet gyulladt ki, azt is eloltotta a lelkes lakonep mire a tuzoltosag fel ora mulva kivonult...

Hat, ezt is tuleltuk, most nezegetjuk egymas fenykepeit. :)

Mozgas

Sziasztok!

Mar jo ideje nem irtam, de itt hihetetlen sebesseggel telik az ido es szaguldanak az esemenyek, alig birom kapkodni a fejem jobbrol balra, meg vissza. Peldaul a mai nappal elertem, hogy mar porszivom is van a lakasomhoz (juhe, tudok takaritani) - csak hat hetembe tellett, igaz, mar vagy harom hete megkaptam a vasalodeszkat, ami azota a nappali kozepen van. Igy egesz otthonossa valt a lakasom, olyan, mintha lenne benne butor. :) Ha a szarado ruhakat is kiteszem, teljesen baratsagos lesz, elobb-utobb meg a falakat is befestem csikosra...

Na de most a mozgasrol akartam nektek irni, mert az itt az egyik kedvenc temam. Amikor megerkeztem, az elso ket hetben az alabbi megallapitasokat tettem:
- Ilyen piszkos levegoju varosban kizart dolog, hogy barmilyen erolteto sportot csinaljak, kivaltkepp futni nem fogok.
- Ahhoz, hogy lovagolni megtanuljak, ki kell menni a hegyekbe, ezt meg igazan csak kocsival lehet - megse tanulok meg lovagolni...
- A legjobb lesz, ha befizetek valami konditerembe, es eljarok oda hetente parszor.

Ehhez kepest most
- Hetente ketszer futok a varosban,
- Hetvegen lovagolni jarok a hegyekbe,
- A konditermeket messze elkerulom.


Konditerem.

Szoval az ugy tortnet, hogy lemondva a futasrol meg lovaglasrol elkezdtem konditerem utan kajtatni. A varttal ellentetben ez nem bizonyult konnyunek. Eloszor is, nincs sok. Masodszor is, mind kifizethetetlenul draga. Mondjuk nagyon popecek. Az elso erdekesseg, amivel szembesultem, hogy itt nincs sem napi, sem havijegy. Eves berlet van, es kesz. 5000 dollalert. A legolcsobb, amit talaltam, az 3000 dollar volt. (Allitolag azert ilyen draga, mert ilyen magasak a berleti dijak.) Osztottam, szoroztam, de barmilyen alacsony dollar arfolyammal szamoltam is, egyszeruen nem birtam magam ravenni, hogy ehezzek a kondiberletem miatt. Nem is ertettem, hogy ki az, aki megvesz ennyiert egy berletet, amig a hazinenim, akinek eddig nem volt penze arra, hogy vegyen egy porszivot, elmeselte, hogy neki ez az alma, es arra rakosgatja felre a penzet, hogy az egyik legluxusabb konditerembe vegyen egy berletet. Es orult nagyra nyilt a szeme, hogy nekem ez nem tartozik leghobb vagyaim koze.

Szoval mar eppen ott jartam, hogy az osszmozgasom a lakasom es az iroda kozotti reggeli es esti seta lesz (tegyuk hozza, 20 perc oda, es 20 perc es legalabb 100 m szintemelkedes vissza, egesz jo kis sport ez is...), amikor az iroda melleti haz alagsoraban megtalaltam almaim aerobik klubjat: egy pici terem, heti harom edzes este 8-tol, havi berlet, es kifizetheto aron! Annak kulon orultem, hogy mindig ugyanaz a csapat, 8 no, meg az edzo, aki regebben allitolag valami hiresebb edzo volt errefele. Ami belefer a kepbe, mert ha ne adj isten kihagyok egy alkalmat, kovetkezo edzesen biztos olyan fejmosast kapok, hogy mit gondolok en, hogy csinalhatok ilyet irgum-burgum, soha legkozelebb. Egyebkent egy imadnavalo csaj, meg az egesz csapat, nagyon kedvesek, kulon figyelnek ram, hogy mindig ertsem, mit kell csinalni. Masreszrol ezek az edzesek teljesen ketto az egyben, abban az ertelemben, hogy az orosz nyelvtudasom itt fejlodik a legjobban, a szamokat 1-tol 16-ig oda-vissza, ha almombol felebresztenek is tudom. :)

Azert vannak erdekessegek itt. Az ora mindig ugy nez ki, hogy fel orat ugralunk, fel orat erositunk. Az ugralas alatt 5 percenkent megallunk, es ossznepi vizivas van, amit nem lehet kihagyni. Az ember ugralas alatt, foleg ha 1 liter vizet kozben megiszik, megizzad persze. Ezek utan a lanyok polot cserelnek, mert ugy komfortosabb, es a tovabbi izzadast megelozendoen kis papirtorlokkel torolgetik magukat. Ami persze eleg vices volt az elso alkalmakkor, csak akkor kezdtem magam kicsit kellemetlenul erezni, amikor nagy szemmel meredtek ram, hogy en nem csinalom ugyanezt, es alapvetoen jol erzem magam az izzadt polomban. Es hat igen, be kell vallanom, beadtam a derekamat, most mar en is torolgetem magam az apro papirtorlokkel, bar polot meg nem cserelek…


Lovaglas

A kovetkezo, sport, ami bejott a kepbe, az a lovaglas. Mert hat az ember, ha mar kozep azsiaban jar, el kell mennie egy lovas turara (termeszetesen szoren ulve meg a lovat, mint ahogy Krisztatol megtanultam), de ahhoz eloszor megis illik megtanulni lovagolni. Elvileg ezt a belvarosban is lehet, de egy akkora lovaster all rendelkezesre, hogy tyuklepesben 10 mp alatt korbe lehet setalni, meg en a hegyekbe akartam menni. Szoval irtam a helyi lovas szovetsegnek, akiktol megkaptam egy lovasklub edzojenek a nevet es telefonszamat. Felhivtam, es mondtam neki, hogy szeretnem minden hetvegemet a klubban tolteni es lovagolni tanulni. Mondta, hogy hat ezt nem lehet, kimehetek a klubba, amit tomegkozlekedessel nem lehet elerni, mert a hegyekben van, amerre busz mar nem jar, es csak hetkoznap, vagy esetleg szombaton vannak. Aztan beszelgettunk meg egy kicsit, kiderult, hogy tolem 5 percre laknak, es felajanlotta, hogy kivisznek szombaton kocsival.
Igy kezdodott a baratsagunk Elenaval meg a ferjevel, Oleggel. Eloszor nagyon ketkedoen fogadtak, de hamar osszemelegedtunk, Oleg tanit engem lovagolni egy akkora angol paripan, amekkorat meg eletemben nem lattam. En meg egesz nap kinn vagyok a jo levegon, segitek apolni a lovakat meg repaval etetem oket. Jo moka. A lovaglotudasom is egesz jol halad, bar a belso combizmaimnak meg van hova fejlodnie, egy ora edzes utan mindig ugy erzem, nem tartanak meg a labaim a foldon… A loval is egeszen osszebaratkoztunk, mar neha hallgat ram, es nem a maga feje utan megy. Persze Oleg tud mindig inspiralni a fejlodesre, azt mondta, ha mar mindent jol tudok, megyunk a hegyekbe loval, meg hogy ne izguljak, ugyis minden kezdo leesik a lorol, en is le fogok, higyjem el, de ez nem baj…
Minden alaklommal tortenik valami erdekes esemeny is, a multkor az orszagos ugratoverseny volt, es mint a csapat oszlopos tagja irto fontos feladatot is kaptam: en voltam az egyik idomero. :)


Hegymaszo edzes

Hat ez meg valahogy ugy kezdodott, hogy mondtam a cegnel dolgozo Everest maszoknak, hogy menni akarok Kan Tengri-t maszni, mire kirohogtek. Mondtam, hogy tenylleg menni akarok, erre megint kirohogtek. Erre en mergesen neztem rajuk, igy azt mondtak, akkor edzenem kell, elvisznek az itteni maszoklubba, bemutatnak az embereknek, akikkel edzhetek.
Az itteni maszoklub a katonasag resze – legalabbis a neveben benne van, hogy a kazah koztarsasag maszoklubja, es az itteni katonasagi edzotermet hasznaljak. Az edzoterem tulajdonkeppen egy teljes katonasagi komplexum, focipalyaval, futopalyaval, es kinti meg benti edzoresszel. A kinti edzoresz ugy nez ki, mint ha sok szonyegporolo vasat allitottak volna fel egymas melle, a benti sem sokkal kulonb, szerintem 30 eve nem nyultak hozza, nem fejlesztettek es nem takaritottak. Cserebe viszont igazi edzes feeling-je van az embernek: nagy drabar allatok (a katonak, a karatesok es a sulyemelok is ide jarnak edzeni) izzadtsagszaga uszik a levegoben, es (fel)meztelen pasik rohangalnak a kozos zuhanyzo es a fal nelkuli oltozo kozott. Persze mi most kinn edzunk, tehat nem sok eselyem van latni a puceran szaladgalo ferfiakat, majd telen…
Az edzes maga nagy moka. Egy orat futunk, fel az itteni kisebb hegyre meg vissza, eloszor egy patak partjan, utana meredeken fel a hegytetore. Elso alkalommal, (amikor kikoptem a tudomet mire visszaertunk a futasbol, de azert rettento buszke voltam magamra, hogy vegig tudtam csinalni,), szoval elso alkalommal, amikor futas utan kozoltek velem, hogy akkor ez volt a bemelegites, most johet az edzes, azt hittem viccelnek. Jelentem, nem, nem vicceltek. Tenyleg a futas volt a bemelegites... Utana jott az egy oras edzes, ami nyusziugrastol elkezdve fekvotamaszon keresztul mindenfele gyakorlatot tartalmaz. Ez utan a bizonyos elso alkalom utan (a tobbiek ugrabugralva koszontek el egymastol) en negykezlab masztam haza. Meg az a szerencse, hogy az edzoterem pont 200 meterre van a lakasomtol, igaz ehhez meg kell masznom egy haztetot, de ugye az mar semmiseg egy ilyen edzes utan. Az elso alkalom utan egesz ejszaka nem tudtam aludni annyira fajt mindenem, rajottem, hogy egy hulye vagyok, hogy tonkreteszem magam ilyesmivel, es egyebkent sem akarok en hegyet maszni, senki ra nem tudna venni, hogy a kovetkeore is elmenjek.
Aztan valahogy megis en voltam az elso, aki csutortok este megerkezett az edzesre...
A csapat egyebkent nagyon jo, osszesen kb 30 ember, ebbol 20-an szoktunk ott lenni. Az edzoink a legnagyobb itteni hagymaszok, (Denis Urubko) most jottek vissza egy sikeres Makalu expediciorol. Ugy kepzeljetek el, mintha Eross Zsolt meg Mecs Laci tartana otthon hetente ketszer edzest a lelkes ifjusagnak, teljesen ingyen es bermentve. Hetvegenkent meg hagymaszas vagy sziklamaszas van, van a klubbnak a hegyekben egy kiszuperalt katonasagi vagonja, ahol lehet aludni, de errol majd legkozelebb.
Azert itt is vannak anomaliak, peldaul a srac, aki elvitt a maszoklubba nem jar velunk a hegyekbe meg edzeni sem, mert a maszocsapat vezetojevel par eve rettentoen osszevesztek. Allitolag valami no volt a dologban, bar azert Vologya bevallotta, hogy inkabb a ket dudas egy csardaban nem fer meg szituacio allt fenn, mert hat mindketten vezetni akartak a hegyen, azt meg ugye nem lehet. Persze ilyet mi is lattunk mar. :)
Masik erdekes dolog, hogy itt csak arra a hegyre mehetsz veluk, amelyikre ok engednek. Ez nyilvan a hegy nehezsegetol fugg, meg az ember eronletetol. Azert vannak szabalyok, az 1 a-tol 6 b-ig kategorizalt csucsok kozul akkor mehetsz mindig az eggyel nehezebbre, ha legalabb ket eggyel konnyebbet megmasztal mar. Az osszes maszasrol naplot vezetnek, es mindenkinek van egy szemelyi kartyaja, amire pecsetet kap egy csucs megmaszasa utan. Mondtam is, hogy nagyszeru, en mar megmasztam egy par csucsot, nem kezdenem a legalso kategoriaval, bar szivesen megyek oda is kirandulni. Erre feleltek, hogy nagyszeru, akkor mutassam a pecsetet. En meg butan neztem rajuk, mondtam, nalunk ez nem szokas. Mondtak, nincs pecset, akkor elorol kell kezdenem. Mondtam, van fenykep rola. Mondtak, nem eleg, pecset kell. Es akkor ebben maradtunk. Most gyujtom a pecseteket. :)
Ami persze igy utolag nem rossz, mert a legkonnyebb, 1b-s csucs amin voltunk mult hetvegen is 4000 m magas volt, egy olyan tormeleklejtot kereszteztunk, hogy ihaj, es az utolso 100 meter tenyleges sziklamaszas volt... No de ez mar egy masik tortenet.

Osszefoglalva, nem unatkozom. :) A heti harom aerobik es ket hegymaszo edzes utan a hetvegen most mar dontenem kell a hegymaszas, a lovaglas es a biciklizes kozott, ami nem konnyu... Persze azt is hozza kell tennem, hogy eddig soha nem jott ossze a heti hat nap edzes, mert mindig becsuszik valami ossznepi buli vagy sorozes, vagy egyszeruen csak a munka esetleg a 37 fok, amiben az embernek valahogy nincs kedve futni. Viszont az aerobik orak, amik ket honapja meg kemeny edzeseknek tuntek mara mar delutani matinekke avanzslodtak, igy jovo honapban lehet, hogy balettra valtom oket. 8 eves koromban ugyanis megszakadt balettkarrierem a szuleim nem-kitartasa miatt. Puszi anya. :)

Elso havi osszefoglalo

Hello.

Legutoljara ugy gondoltam, a mozgasrol fogok irni, de az meg varhat egy kicsit. Sokkal fontosabb jon most, unneplendo alkalom van:
Pont ma van egy honapja, hogy megerkeztem Kazakhstanba.
Szoval ma este kotelezo ivas, ti ott, en itt. Sajnos borral nem koccintunk, mert az cseszett draga errefele (vagy nagyon rossz), szoval azt hiszem kenytelen leszek atterni a sorre. :)

No, de mi is tortent az elmult egy honapban.

Megerkezes.
- Jaj, de gyonyoruek a hegyek!
- Vasarnap munkanap? Hova kerultem?

1. het
- Nem akarok 2000 dollart fizetni egy apartamnert!
- Mindjart sirva fakadok, miert csak egy szam van a telefonomban? Es nem akarok megint tevet nezni...

2.het
- Ebben a varosban keptelenseg barmit is csinalni. Meg edzeni, mozogni sem lehet. Nincs ra lehetoseg. Haza akarok menni! Soha nem lesznek itt barataim! Bruhuhu.
- Meg a szokokutak sem mukodnek...

3. het
- Uram isten, ha tovabbra is ennyit edzek, vagy meghalok, vagy nekem lesz a vilagon a legfeszesebb fenekem.
- Uh, itt kilora lehet venni a palacsintat a boltokban!!!

4. het
- Husz telefonszam. Juhej! Csak lenne egy kicsivel tobb szabadidom...
- Ohhh, kakaot nem lehet kapni a palacsintahoz.
- Es meg a szokokutak is elkezdtek szokni. :)
- Azert - csak hallkan, de - valljuk be, ez tenyleg kozep-azsia.

Ehhez az utolso mondathoz egy kicsit tobbet is hozzafuznek.
Az ember ugyanis sokat tapasztal, amikor tavol jar, es kivancsi vagyok, ti hogyan kezelnetek azt a szituaciot, amiben reszem volt.

Szoval, pentek este szolt a nagyfonok (szarmazasat tekintve malaj), hogy nincs-e kedvem elmenni veluk egy etterembe (uzbeg konyhaval), egy ugyfelvacsorara. Nem az a szam, hogy elhivott- joparunkat hivott. Velunk tartott az egyik menedzser is (aki tavaly megmaszta az everestet, litvan), en meg persze, hogy mentem, jo ismerkedni uj emberekkel.
Aztan megjott az ugyfel is (indiai).
A kaja finom volt, csak nem uzbeg, volt egy tanceloadas is, ami aranyos volt, csak nem uzbeg. De azert jol ereztuk magunkat. En is, egeszen addig, amig az indiai leendo ugyfel egy kedves mozdulattal a combomra nem helyezte a kezet.
Teljesen lefagytam, mikozben az alabbi gondolatok futottak vegig az agyamon. (5 masodperc)
- Mit kepzel ez, felpofpofozom!
- Na de ehhez mit szolna a nagyfonok?
- Es egyebkent is, indiai, naluk sokkal termeszetesebb az erintes, mint nalunk.
- Na de pont a combomon?
- De ez inkabb a terdem.
- Ha nem veszi el azonnal a kezet, felpofozom.

Picit odebb huzodtam, es abban maradtam, megiscsak a kultura, amikor megint megfogta combocskamat, most mar a fenti gondolatmenet egy fokkal gyorsabban porgott vegig az agyamon, es a tovabbi gondolatokkal egeszult ki.
- Vajon ezert hivott el a nagyfonok?
- Vajon latjak?
- Vajon a tobbiek is ezt akarjak?
- Most allok fel es hagyok itt mindenkit.

Na, ekkor elvette a kezet, en meg meg odebb huzodtam, es hamarosan fel is alltunk az asztaltol, elkoszontunk. A litvan kollegam vitt haza. Elmeseltem neki mi tortent. O teljes mertekben megnyugtatott, hogy a, ez semmi, otole moszkvaban az egyik ferfi nagyfonok megkerdezte, esetleg vele toltene-e az estet. Es ekkor megnyugodtam, hogy igen, ez en szitum tenyleg jobb...

De valahogy megse hagyott nyugodni a dolog. Igy hetfon elmeseltem noverkemnek. Megint kiderult, hogy o kicsi vedoangyalom, ha kicsit tovabb reszletezem a temat, kedden mar kazakhstanba repult volna, hogy a falra kenje az indiait, addigra atragva magan a teljes szexszualis eroszakkal kapcsolatos torvenyi hatteren, csak hogy megfelelo levelet irhasson a ceg nemzetkozi jogi osztalyanak, a temaval kapcsolatban. Idaig nem jutottunk, viszont mondta, hagyjam ott az egesz bagazst, es menjek inkabb ausztraliaba utazni veluk - ez igy eleg csabito ajanlat...

Aztan elmondtam a fonokomnek is, akinek az elso reakcioja az volt, hogy nana, ha egy jokepu ausztral lett volna, azt nem vennem ennyire a szivemre, es legkozelebb nyugodtan tokon rughatom. Es egyebkent ez azsia... Az egyetlen problema, ha a nagyfonok ezt direkt csinalta. Azert nem volt egyaltalan ennyire morbid, mint amennyire most visszaolvasva hangzik, tulajdonkeppen sok szempontbol igaza volt, es meg vegig is rohogtem a kiseloadasat. Aztan este megiscsak felhivott, hogy masnap beszel a nagyfonokkel.

De masnap kora reggel en beszeltem a nagyfonokkel, aki tulajdonkeppen hangosan lefuttata az en gondolatmenetemet;
- Es miert nem toltad el a kezet?
- Es egyebkent is, indiai, naluk sokkal termeszetesebb az erintes, mint nalunk.
- Na de pont a combodon? Nem, ez tenyleg nem helyes viselkedes.
- Ketszer?
- Legkozelebb told el a kezet.
- Csak nem gondolod, hogy ezert hivtalak?!? Hiszen hivtam meg egy jopar embert.
- Hidd el, ez az ember jo ember.
- Fogok beszelni vele a temarol.

Aztan odament a fonokomhoz, es mondta, hogy nem ezert hivott el este.

En meg egyreszt megnyugodtam, masreszt egesz nap rosszul ereztem magam...

Ok, es itt jon a kerdes:
- Voltatok mar hasonli szituban?
- Mit csinaltatok volna a helyemben?

Na, dehat nem dolt ossze persze a vilag, egy kis terd feletti combfogdosastol meg nem veszti el az ember a szuzesseget, az viszont erdekes, a ruha mennyire gatolja az embert; ha a jo kis szakadt farmeromban lettem volna, biztos orrbanyomom. :)

Es termeszetesen maradok, hiszen ezer kaland var itt meg ram, bar noverem ajanlata csabito...

:) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :)

Almaty - felfedezotura 2. resz

Hat, valahol ott hagytam abba az elozo reszt, amikor elertem a varos azon pontjat, ami a jobb negyednek szamit. Innentol kezdve elkezdtem erosen szoritani a fenykepezogepemet, es csak indokolt esetben vettem elo.

A varosnak ezen a lelektani hataran fut a villamos. En negyed orat alltam az uton, es rohogtem rajta...

Ha mar a kozlekedesnel tartunk, meg kell emliteni a helyi buszjaratokat is. Ezek magan kezben vannak, es mivel a kormany maximalizalta a jegyek arat, ezert strategiajukkent a koltsegek minimalizalasat valasztottak. Ennek eredmenyekeppen lerobbantabbak a buszok itt, mint barhol del-kelet azsiaban - ami azert nem kis teljesitmeny. Maganvelemenyem szerint nagyban hozza is jarulnak a helyi kornyezetszennyezeshez, es - bar reggelenkent nem lehet felferni rajuk - nem tudom, ki mer jatszani az eletevel, mert olyan buszt meg nem lattam, amelyiknek a fekje nem csikorgott volna. Ami ugye, a folyamatosan lejto utcakon, nem annyira jo perspektiva.

Hozzateszem, kulfoldinek eselye sincs felszallni ra, mert sehonnan nem lehet megszerezni az utvonalukat, (a menetrendrol meg abrandozni sem merek), nincsenek buszmegallok, egyszeruen le kell inteni egy buszt, az lassit, (nem all meg), te ugyesen felugorhatsz ra, es ha szerencsed van, arra megy, amerre te akarsz menni.

A troli egy fokkal jobb perspektiva, ott legalabb az utvonal fix...

Talan ezert is alakult ki az az alternativ tomegkozlekedes mod, amit a bkv sztrajk idejen en is alkalmaztam Budapesten: az emberek beallnak iranyba a foutak menten es stoppolnak. Valami hozzajarulast illik fizetni a soffornek, de az nem tobb, mint otthon egy buszjegy. Azt azert a lelkemre kotottek, hogy olyan kocsiba ne szalljak, amibe ketto, vagy tobb ferfi ul...

Pedig inkabb a stopp, mint a busz, marmint ha nem hetkoznap van, mert akkor iszonyatos a dugu, es legjobb megiscsak gyalog. A kocsiknak a 70%-a itt igy nez ki.

Na de setaljunk csak tovabb. Hamarosan elertem a helyi operahazat, ami allitolag nagyon hires szinvonalas ballett es opera eloadasairol, fel is buzdultam, hogy kulturalis eletet elek. A belepojegyek meglepoen olcsoak (2-3 ezer ft), es az osszes ismerosomet felhivtam (na, azert ne gondoljatok, hogy ez orakig tartott, ez csak annyit jelent, hogy mind az otot), hogy nem akarnak-e velem jonni, de valahogy senki sem lelkesedett...

Igy lemondoan tovabb vandoroltam, mignem elertem a kazakh `vajdahunyad varahoz`, legalabbis elso pillanatra ezt gondoltam. Teljesen felvidulva indultam fele, jo kis csodak terme, ferde tukorrel, ez kell most nekem.

Aztan kiderult, hogy egy ortodox templom.

Ha mar a vallasi epitmenyeknek tartunk, meglatogattam a varos legnagyobb mecsetjet is. Az tenyleg gyonyoru volt. Viszont teljesen kihalt. Nem egy igazan vallasos nep, ez a kazakh. Peldaul a lanyok olyan rovid szoknyaba jarnak, hogy en belepirulok...

Aztan eltevedtem a helyi bazarba, aminek mar igazi kozep-azsiai hangulata volt. Bar ha jobban belegondolok, az ecseri piac is valami hasonlo lehet, mindent lehet kapni, egesz olcson, de nem vagyok benne biztos, hogy a radionak nem csak a vaza van-e meg...

Ezzel egyutt teljesen sikeres volt a bazari utam, sikerult vennem egy festmenyt, ami jelenleg a tevem elott all, hogy ne legyen ingerenciam rogton bekapcsolni a tevet, mihelyst hazaerek.

A bazar mellet es a buszpalyaudvar kozott aztan vegig ott ultek a josasszonyok, ki kartyaval, ki kovel, ki meg segedeszkoz nelkul ismertette az emberek jovojet - legtobbjuknel ult is valaki. En is majdnem, de aztan arra gondoltam, hogy biztos kevesen beszelnek angolul...

Innen csak masfel oramba tellet - eros tempo mellett - hogy visszaerjek az irodaba, amirol csinaltam nektek egy fenykepet - itt toltom idom nagy reszet, orosz tudasom csillogtatva... :)

Es mar meg is van a kovetkezo ket temam is: biztonsag es mozgas almatyban, csak legyen idom valamikor megirni...

Pusz,

N